Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SOLT KORAI TÖRTÉNELMÉHEZ

2019.07.21

 

    A Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője, Wilhelm Gábor a solti ásatásokkal kapcsolatban arról beszélt a Múlt Kor c. ismeretterjesztő folyóiratban, hogy „a leletek, az eddig előkerült díszített kerámiák és pattintott kőeszközök, pengék nagy meglepetést okoztak a régészeknek, mert hasonló - a késő neolitikus-korai rézkori lengyeli kultúrához tartozó - emlékeket eddig Solt környékén nem találtak”.
    A Solthoz tartozó Tétel-halmi (títélhögyi) ásatások során a Vatya-kultúra időszakához köthető földvárat tárt föl Szentpéteri József.
    A  mai Apostag belterületén a zselízi kultúra (A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájából alakult ki.) jellegzetes edényeit használó és lakóhelyeit építő őskori "apostagiak" az újkőkor középső szakaszának az utolsó fázisában éltek ezen a területen.
    Solt környékének azóta folyamatosan lakott területnek kellett lennie.

    Vegyem-e készpénznek azt a megállapítását, hogy „Solt városának megtelepedése nagyjából Szent István korára tehető, ezt az írott források is igazolják”? Az írott források, amiket nem ismertet, sem nagyon bizonyítanák a település 1000 körüli alapítását. De a szomszédos apostagi körtemplom (rotunda) foltételezhető története jóval korábbi létezését valószínűsíti.
    A rotunda még a Szent István uralkodásával kizárólagossá tett nyugati kereszténység előtt, a bizánci rítusú vallás szellemében épült. Közkeletű vélekedés szerint Bulcsú, majd az erdélyi gyula az első magyar vezérek voltak, akik – bizonnyal politikai meggondolásból – felvették a bizánci kereszténységet. A 950-es években már görög missziós püspök, név szerint Hierotheosz  érkezett a Maros vidékére. Missziója nyomán épültek volna az első templomok országszerte. A Magyar Katolikus Lexikon azonban ezt írja az apostagi templomról: „Valószínűleg a bolgár fejedelemség idején épült a tizenkét apostol tiszteletére szentelt, 12 szögletű temploma. Az Apostag  név is innen ered: Aposztolon hagion (Szt Apostoloknak) rövidítve Apost. hag. (=Apostag).”
    A Kárpát-medencében még az Avar Kaganátus idején megtörtént az első keresztelkedés: egy magas rangú avar tisztviselő, a tudun  Nagy Károlynál 795-ben tett látogatásával. Aachenbe érkezése azzal a polgárháborúval függhetett össze, amely a kaganátusban robbant ki, és amelynek az áldozataivá vált a kagán és a jugur. A frank krónikák szerint a tudunnak be kellett „hódolnia egész népével és egész országával a királynak és a rendelete szerint fel kellett venni a keresztény hitet”. De ez a megtérés csak a vezető réteg egy részét érintette, inkább csak politikai aktus volt és csak a Dunántúlra terjedt ki.
    A „bolgár szálról” tudni kell, hogy Krum nagykán (803–814) uralkodása elején a bolgár csapatok 804 és 806 között megsemmisítették az Avar Kaganátust, s a Duna középső folyásánál az ország szomszédja a Frank Birodalom lett. Omurtag kán uralkodása alatt 827-re a Frank Birodalommal közös dunai határ teljesen lakott területté vált. 864-ben I. Borisz (ur. 852–889) kán hivatalos vallássá nyilvánította a bizánci rítusú kereszténységet 865-ben. Fia, I. (Nagy) Simeon (864 k. – 927) az Első Bolgár Birodalom kánja lett, 893-tól 913-ig, majd cárja 913-tól haláláig. Uralma alatt a Bolgár Birodalom Kelet-Európa legerősebb államává vált, a Kárpát-medence Dunán inneni részét is uralma alatt tudhatta. Uralkodása az egész szláv kultúrára is rányomta jellegét, ugyanis ekkor terjedt el a szláv világ nagy részében a Szent Cirill által megalkotott glagolita ábécé, és akkor alakult meg az önálló Bolgár Ortodox Patriarchátus.
    A Kárpát-medencében előbb a Dunántúlon élő lakosság tömegeit inkább Cirill (827 – 869)  és Metód (815 k. – 885) a 863-tól számítható missziós tevékenysége érintette. A „szlávok két apostola” társaikkal ekkor érkeztek meg Rasztiszláv morva fejedelem udvarába, ahol a szláv nyelvű liturgia bevezetése mellett iskolát alapítottak, lerakva a szláv nyelvű papképzés alapjait.
Metód halála (885)  után a tanítványait frank ellenfeleik kiűzték Moráviából. A működési területükről elűzött tanítványok munkája nyomán különösen jól érvényesült a „Cirill és Metód”-jellegű misszió Bulgáriában és – valószínűsíthetően – a Kárpát-medence Dunán inneni részein is. A liturgia nyelve a korabeli – még többé-kevésbé egységes – szláv nyelv volt, ez lehetett a hittérítők anyanyelve is. Működési területükön a saját anyanyelvükön nevezték meg a tájékozódáshoz fontos földrajzi pontokat. Ez magyarázhatja a nagyszámú szláv eredetű földrajzi nevet országunk olyan területein is, ahol aligha lakhattak szláv nyelvű tömegek valaha is. Solton három szláv eredetű földrajzi névről tudok: Poja (szlovák poľa, szerb-horvát polja, orosz поля = mezők), Bojár (szlovák boj, orosz бой + -ar főnévképző = harcos, de van ótörök etimológia is: baj + är = gazdag + férfi vagy bojla + är = híres + férfi) és a Bazslang (szlovák brloh, szlovén brlog, orosz берлога =‘vadállat vacka, búvóhelye’ < litván burlungis).
    A föntiekből arra következtetek, hogy mind Apostag, mind Solt Árpád népe honfoglalása körül is biztosan lakott hely volt. A várható későbbi ásatások, azt remélem, megerősítik majd az állításom.