Fotó: Ujvári Sándor/MTI

A Bács-Kiskun megyei Solt-Révbérpusztán folyó ásatásokból előkerültek korabeli utcarészletek, több helyiséges felszíni házakkal, amelyeket cserépkályhákkal fűtöttek. A terület a 16-17. században a Nyugat-Európába irányuló szarvasmarha-kereskedelem egyik fontos tranzitátkelőhelye volt.


Wilhelm Gábor a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti koordinátora egy csontból faragott csatot tart a kezében.

Fotó: Ujvári Sándor/MTI



Egy 16. századi ezüstdénár hamisítvány is előkerült Solt-Révbérpusztán.

Fotó: Ujvári Sándor/MTI 

Forrás: MTI

(http://www.ng.hu/Civilizacio/2014/04/regeszeti_leletek_revberpusztarol)

 

 

KÉSŐ-AVARKORI TEMETŐ SOLT HATÁRÁBAN

 

Csontvázat találtak egy későavarkori temető hitelesítő feltárásán a solti Tételhegy közelében az egykori Pék-major területén.

Az 1951-ben ismertté vált leletanyag pontos helyét, valamint az edig csak feltételezett temetőt sikerült most pontosan behatárolni és hitelesíteni a feltárással.

[http://duol.hu/belfold/csontvazat-talaltak-solton-1731628]

MTI

http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kultura/tojassal-temetkeztek-a-keso-avar-korban-634516

SOLT Idén a Tételhegy közelében, az egykori Pékmajor területén folyt régészeti feltárás Solt határában. Tíz sírhely került elő, a 7–8. századi késő avar korszakra jellemző leletanyaggal.

A Castrum Tetel Program keretében 2005 óta folynak régészeti kutatások a solti Tételhegyen. Ezek során eddig aránylag kevés olyan lelet került elő, ami az 568 és 895 közötti avar korszak idejéből származott. Az idei ásatás azonban megtörte a jeget, bár ezúttal nem a Tételhegyen, hanem attól egy kilométerre délkeletre, az egykori Pékmajor területén folyt a kutatás.

Szentpéteri József, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének régész munkatársa egy 1951-ben ismertté vált temetkezés pontos lelőhelyét azonosította, majd október 5–12. között munkatársával, Petkes Zsolttal, az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport régészével együtt hitelesítette a temetőt.

– Eredetileg kéthetesre terveztük az ásatást, de közbeszólt a többnapos országos esőzés. A hétvégét is végigdolgoztuk munkatársaimmal, így a tervezettnél korábban elvégeztük, amiért Soltra jöttünk – mondta el lapunknak Szentpéteri József, a kutatás vezetője. – Bázisintézményünk ezúttal is a Kecskeméti Katona József Múzeum volt, ahonnan Somogyvári Ágnes régész és Vida Ágnes műszaki rajzoló, adattáros vett részt az időjárási körülmények miatt kissé viszontagságosra sikerült feltáráson. A kutatás anyagi hátterét egy állami vállalat, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. (ÉMI) nyújtotta az akadémiával kötött tudományos együttműködés keretében, a munkagépet és annak precíz kezelőjét a solti önkormányzat biztosította számunkra, térítésmentesen.

Mi alapján kezdtek el éppen a Pékmajorban kutatni?
– 1951-ben decemberében egy meszesgödör ásásakor temetkezésre bukkantak Solt közelében. A leletmentést Türr Ervin, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze végezte, melynek során még két késő avar kori sírt talált. A legérdekesebb lelet egy bepecsételt díszű szürke palack volt, melynek keltezése a 7. század közepére tehető. Az általam kutatott avar korszak szempontjából ez egy nagyon fontos adalék. Csakhogy Türr Ervin jelentéséhez nem csatolt térképvázlatot, csupán annyit írt az általa vizsgált lelőhelyről, hogy az a Solttól 5 kilométerre lévő tsz-központban, az artézi kút mellett került elő. Néhány évvel később azonban a tsz-központot máshová helyezték át, ahol már hiába kerestük az avar sírok helyét. Szerencsére Nagy Béla solti iskolaigazgató és helytörténész 1962-ben megjelent könyvében leírta, hogy az 1951-ben előkerült sírokat a Pékmajorban találták. A 2009. évi tételhegyi ásatás idején, egy terepszemle során szerencsésen meg is találtam az egykori artézi kút széttört betonalapzatát. Ezen adatokra alapozva kezdtük el azután idén októberben az egykori Pékmajor területén az ásatást.

Mikor dőlt el, hogy jó helyen járnak?
– Alig két órával azután, hogy elkezdett dolgozni a munkagép. A humusz alatti sárga altalajban előkerült az első sötét sírfolt, majd sorra a többi, így sikeresen azonosíthattuk a temetőt. Összesen tíz temetkezést találtunk, közülük kilencet tudtunk feltárni, két gyermek és hét felnőtt sírját. Négy bolygatott volt, háromnál a koponya is hiányzott. Az emberi csontvázak (melyeket a solti általános iskolás tanulók nagy érdeklődéssel tanulmányoztak a látogatásuk során) a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerülnek. Több sírban volt étel- és italáldozatra utaló kerámia, kiskérődző állat és szarvasmarha csontja, valamint nagyméretű, vélhetően kacsa- vagy lúdtojás; de előkerült bronz fülbevaló, vascsat és kés, agyag orsógomb és egy olyan nemesfémveret, amely valószínűleg ruhadísz lehetett. A leletek mihamarább restaurátorhoz kerülnek, hogy a segítségükkel minél pontosabban meg tudjuk határozni az egykor itt élt népesség temetkezéseinek időrendjét.

Az eddigi eredményekhez képest nyitott újabb távlatokat ez a feltárás?
– Számomra mindenképp. Az őskort és középkort kutató kollégáim a Tételhegyen folytatják majd a Castrum Tetel Program keretében megkezdett munkát, míg én az avar korra keltezhető pékmajori lelőhelyre fogok koncentrálni. A feltárt sírok elhelyezkedése alapján arra következtettünk, hogy több száz temetkezés lehet ezen a területen. Megtaláltuk a temetőárkot is, így azt is tudjuk, hogy jövőre hol lesz érdemes folytatni a feltárást.

* * *

Solt történelmének gazdag középkori és őskori leletanyagára bukkantak

2020. május 22. 13:15 MTI

(https://mult-kor.hu/solt-trtenelmenek-gazdag-kzepkori-es-oskori-leletanyagara-bukkantak-20200522)

Solt 11. századig visszavezethető története és egy őskőkori település emléke is feltárul a régészek előtt a belvárosban zajló építkezésen - tájékoztatta Wilhelm Gábor ásatásvezető régész az MTI-t.

Solt
Kép forrása: hir.ma

A Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője elmondta: Solt belvárosában, az iskola szomszédságában nemrégiben kezdődött meg a városi sportcsarnok építése. Ennek első lépéseként május elején indult el a mintegy háromezer négyzetméteres beruházási területen található régészeti lelőhely kutatása.

Wilhelm Gábor szerint a solti ásatás azért nagyon izgalmas, mert a Duna-Tisza-közén nagyon ritka az ilyen feltárás. Bács-Kiskun megye területén Baján és Kecskeméten volt ehhez hasonló nagyságrendű munkálat.

Kiemelte: Solton az évszázadok alatt egymásra épülve újabb és újabb kultúrrétegek jöttek létre. A csaknem kétméteres rétegsor kezdete több mint hatezer évre nyúlik vissza az időben. A mélyben ugyanis egy őskőkori település is meghúzódik, erre rétegeződtek a további korszakok emlékei.

A legidősebb település a késő neolitikus-korai rézkori lengyeli kultúra nyomait viseli. A leletek, az eddig előkerült díszített kerámiák és pattintott kőeszközök, pengék nagy meglepetést okoztak a régészeknek, mert hasonló emlékeket eddig Solt környékén nem találtak. A mindössze feltárásokból ismert népesség hatalmas településtömbjének nyomait korábban főként a Dunántúlon fedezték fel.

Az ásatásvezető régész emlékeztetett arra, hog Solt városának megtelepedése nagyjából Szent István korára tehető, ahogy ezt az írott források is őrzik. A település azóta folyamatosan lakott volt. A különféle periódusok szintjei az előkerült több mint 100 pénzérmének köszönhetően is jól datálhatóak. A legtöbb a 16-17. századból származik, amikor igen pezsgő élet folyt a településen, de Zsigmond király korából is számos pénz maradt fenn.

Forrásokból lehet tudni, hogy Soltnak három utcája volt a középkorban: a keleti, a középső és a nyugati. A régészek jelenleg a keleti utcában dolgoznak. A leletanyag kifejezetten városias jellegű, kerámiában, fémeszközökben igen gazdag.

Előkerült már egy Árpád-kori és tíz középkori ház - ez utóbbiak mindegyikében szemeskályhát is meg lehetett figyelni -, valamint egy unikálisnak tekinthető hatalmas méretű pince, mely feltehetően bor tárolására szolgálhatott. A forrásokból ugyanis ismert, hogy Solton jelentős volt a szőlőtermesztés és a borászat - magyarázta Wilhelm Gábor.

A régész a fémeszközök közül kiemelte a különféle övvereteket, vaseszközöket, egy nagyjából az 1500-as években készült díszes, öntöttbronz késnyelet, valamint egy angol és egy sziléziai posztóplombát.

A múzeum munkatársai találtak övhöz tartozó míves csontveretet és szíjvéget is, de előkerültek fából és kagylóból készített kanalak, valamint a halászháló tartozéka, kececsont is. Az emlékek kultúrrétegeiben több égési szintet is meg lehetett figyelni, ami a város többszöri pusztulására utalhat.

Wilhelm Gábor emlékeztetett arra, hogy a források is igazolják, hogy 1526-ban, majd 1529-ben, az 1540-es években, majd a 15 éves háború idején, tehát a 16. században biztosan érte legalább 4-5 támadás a települést.

A régész szerint ez érthető, hiszen Solt a királyi út mellett, az egykor Pest felé tartó seregek útvonalán fekszik. A hadi út miatt a Duna-menti települések sokat szenvedtek. A felgyújtott, sárból és agyagból épített, favázas korabeli házakat - miután összedőltek - csak elegyengették, és maradványaikra építették az újakat, ezáltal megőrizték az utókornak emlékeiket.

Wilhelm Gábor elmondta: a korábban Fejér megye solti székeként nyilvántartott mezővárosi település két főút, a Kiskunhalas felől érkező, mai 53-as és a Budapestről Bajára tartó 51-es út kereszteződésében épült.

A középkorban létesült a mai 52-es út elődje is. Az egykori marhahajtó út gyakorlatilag egyetlen lakott településen sem haladt át, hiszen több száz állatot számláló gulyát tereltek rajta. Solt ennek a tranzitútvonalnak volt az egyik haszonélvezője. Régészetileg tehát azért is izgalmas a feltárás, mert egy közigazgatási központ múltja rajzolódik ki munkájuk során - fogalmazott.