Fotó: Ujvári Sándor/MTI

A Bács-Kiskun megyei Solt-Révbérpusztán folyó ásatásokból előkerültek korabeli utcarészletek, több helyiséges felszíni házakkal, amelyeket cserépkályhákkal fűtöttek. A terület a 16-17. században a Nyugat-Európába irányuló szarvasmarha-kereskedelem egyik fontos tranzitátkelőhelye volt.


Wilhelm Gábor a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti koordinátora egy csontból faragott csatot tart a kezében.

Fotó: Ujvári Sándor/MTI



Egy 16. századi ezüstdénár hamisítvány is előkerült Solt-Révbérpusztán.

Fotó: Ujvári Sándor/MTI 

Forrás: MTI

(http://www.ng.hu/Civilizacio/2014/04/regeszeti_leletek_revberpusztarol)

 

 

KÉSŐ-AVARKORI TEMETŐ SOLT HATÁRÁBAN

 

Csontvázat találtak egy későavarkori temető hitelesítő feltárásán a solti Tételhegy közelében az egykori Pék-major területén.

Az 1951-ben ismertté vált leletanyag pontos helyét, valamint az edig csak feltételezett temetőt sikerült most pontosan behatárolni és hitelesíteni a feltárással.

[http://duol.hu/belfold/csontvazat-talaltak-solton-1731628]

MTI

http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kultura/tojassal-temetkeztek-a-keso-avar-korban-634516

SOLT Idén a Tételhegy közelében, az egykori Pékmajor területén folyt régészeti feltárás Solt határában. Tíz sírhely került elő, a 7–8. századi késő avar korszakra jellemző leletanyaggal.

A Castrum Tetel Program keretében 2005 óta folynak régészeti kutatások a solti Tételhegyen. Ezek során eddig aránylag kevés olyan lelet került elő, ami az 568 és 895 közötti avar korszak idejéből származott. Az idei ásatás azonban megtörte a jeget, bár ezúttal nem a Tételhegyen, hanem attól egy kilométerre délkeletre, az egykori Pékmajor területén folyt a kutatás.

Szentpéteri József, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének régész munkatársa egy 1951-ben ismertté vált temetkezés pontos lelőhelyét azonosította, majd október 5–12. között munkatársával, Petkes Zsolttal, az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport régészével együtt hitelesítette a temetőt.

– Eredetileg kéthetesre terveztük az ásatást, de közbeszólt a többnapos országos esőzés. A hétvégét is végigdolgoztuk munkatársaimmal, így a tervezettnél korábban elvégeztük, amiért Soltra jöttünk – mondta el lapunknak Szentpéteri József, a kutatás vezetője. – Bázisintézményünk ezúttal is a Kecskeméti Katona József Múzeum volt, ahonnan Somogyvári Ágnes régész és Vida Ágnes műszaki rajzoló, adattáros vett részt az időjárási körülmények miatt kissé viszontagságosra sikerült feltáráson. A kutatás anyagi hátterét egy állami vállalat, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. (ÉMI) nyújtotta az akadémiával kötött tudományos együttműködés keretében, a munkagépet és annak precíz kezelőjét a solti önkormányzat biztosította számunkra, térítésmentesen.

Mi alapján kezdtek el éppen a Pékmajorban kutatni?
– 1951-ben decemberében egy meszesgödör ásásakor temetkezésre bukkantak Solt közelében. A leletmentést Türr Ervin, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze végezte, melynek során még két késő avar kori sírt talált. A legérdekesebb lelet egy bepecsételt díszű szürke palack volt, melynek keltezése a 7. század közepére tehető. Az általam kutatott avar korszak szempontjából ez egy nagyon fontos adalék. Csakhogy Türr Ervin jelentéséhez nem csatolt térképvázlatot, csupán annyit írt az általa vizsgált lelőhelyről, hogy az a Solttól 5 kilométerre lévő tsz-központban, az artézi kút mellett került elő. Néhány évvel később azonban a tsz-központot máshová helyezték át, ahol már hiába kerestük az avar sírok helyét. Szerencsére Nagy Béla solti iskolaigazgató és helytörténész 1962-ben megjelent könyvében leírta, hogy az 1951-ben előkerült sírokat a Pékmajorban találták. A 2009. évi tételhegyi ásatás idején, egy terepszemle során szerencsésen meg is találtam az egykori artézi kút széttört betonalapzatát. Ezen adatokra alapozva kezdtük el azután idén októberben az egykori Pékmajor területén az ásatást.

Mikor dőlt el, hogy jó helyen járnak?
– Alig két órával azután, hogy elkezdett dolgozni a munkagép. A humusz alatti sárga altalajban előkerült az első sötét sírfolt, majd sorra a többi, így sikeresen azonosíthattuk a temetőt. Összesen tíz temetkezést találtunk, közülük kilencet tudtunk feltárni, két gyermek és hét felnőtt sírját. Négy bolygatott volt, háromnál a koponya is hiányzott. Az emberi csontvázak (melyeket a solti általános iskolás tanulók nagy érdeklődéssel tanulmányoztak a látogatásuk során) a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerülnek. Több sírban volt étel- és italáldozatra utaló kerámia, kiskérődző állat és szarvasmarha csontja, valamint nagyméretű, vélhetően kacsa- vagy lúdtojás; de előkerült bronz fülbevaló, vascsat és kés, agyag orsógomb és egy olyan nemesfémveret, amely valószínűleg ruhadísz lehetett. A leletek mihamarább restaurátorhoz kerülnek, hogy a segítségükkel minél pontosabban meg tudjuk határozni az egykor itt élt népesség temetkezéseinek időrendjét.

Az eddigi eredményekhez képest nyitott újabb távlatokat ez a feltárás?
– Számomra mindenképp. Az őskort és középkort kutató kollégáim a Tételhegyen folytatják majd a Castrum Tetel Program keretében megkezdett munkát, míg én az avar korra keltezhető pékmajori lelőhelyre fogok koncentrálni. A feltárt sírok elhelyezkedése alapján arra következtettünk, hogy több száz temetkezés lehet ezen a területen. Megtaláltuk a temetőárkot is, így azt is tudjuk, hogy jövőre hol lesz érdemes folytatni a feltárást.