Solt

SOLT – AMI A VILÁGHÁLÓN FÖLLELHETŐ

SÓLT. Magyar Mezõváros Pest Várm. a’ tõle nevezett járásban, földes Ura Bosnyák Uraság, lakosai reformátusok, fekszik D. Vecséhez, ’s Hartához is 1 1/2 mértföldnyire; határja 3 nyomásbéli, földgye térséges, tiszta búzát, kétszerest, árpát, zabot, szénát terem, szõleje a’ Duna felé szép hegyen van, ’s meglehetõs veres bort terem; nádgya elég van, ’s a’ szõlõk között szép erdeje, bõvelkedik borral, náddal, gabonával, ’s külömbféle marhákat, és lovakat is szép számmal nevelnek, gyümöltsöt bõven terem, házaikat kézi munkával tsináltt dombokra építik az áradások ellen; nevezetes jó pintzék találkoznak itten.

Vályi András: Magyar országnak leírása (1796-98)

Solt, magyar m. v., Pest-Solt megyében, s az utóbbi vármegye innen vette nevét. Fekszik Pesthez 10 mfdnyire, a Dunához fél órányira, olly lapályos helyen, hogy a Duna gyakori kiöntései miatt a város jelen helyérõl már szándékozik tovább költözni. Lakja 4058 reform., 129 kath., 36 zsidó. Ref. anyatemplom. Határa 20811 hold, mellybõl 4000 hold szántóföld, 6000 hold kaszálló, 5554 h. legelõ, 1471 h. szõlõhegy, melly 20 öllel fekszik magasabban a Duna tükrénél, 3487 hold nádas rétség és mocsár. Ebbõl majorság 4010 hold 1/3 részben szántó, 2/3 kaszálló; a többi urbériség. A föld hol fekete, hol homok, és pedig sok helyen futó. Tiszta és kétszeres buzát, kukoriczát, árpát, zabot terem. Állattenyésztése a sok árviz miatt elsatnyult. Országos vásárt négyet tart, u. m. jan. 18., áldozó-csötörtökön, aug. 16., és nov. 11-kén, hétfõn barom-, kedden kirakó-vásár tartatván. Birják a várost: b. Révay György, gr. Vécsey Ágoston, gr. Nemes Jánosnõ, szül. gr. Bechtold Karolina assz, gr. Czebrián Antal, gr. Benyovszky Zsigmond, kinek részét jelenleg birói zálogban a kegyes kir. alapitvány birja. Van helyben postahivatala.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (1840-es évek)

Solt

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti felső j.-ban (ennek székhelye Dunavecse), (1891) 6502 magyar lak., ipartestülettel, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A hagyomány szerint Árpád fia Solt itt várat épített, mely S. nevet nyert. Erről vette nevét a későbbi S. vármegye (l. Pest-Pilis-Solt-Kiskun) S. már a török uralom idején is város volt.

Pallas Nagylexikon

Solt története: A város területe már az őskortól lakott hely volt. A réz- és bronzkor folyamán itt élt népek kultúrájának emlékét is megtalálták a település területén. Fellelték a rómaiak pénzét, fegyvereit és halottait. Bebizonyosodott, hogy itt vezetett a Pannóniából Dáciába vivő kereskedelmi út. 1983-ban földmunkák során nagykiterjedésű avar temető maradványait lelték meg. Tudományosan elfogadható feltevés, hogy már Géza fejedelem megkezdte a későbbi királyi birtok kiépítését, s hogy a solti szállásbirtokot is ő egészítette ki a többiekkel együtt. Az I. István király által szervezett vármegyék közt látjuk Fejért is, annak solti székével. Írásban Solt település nevével először egy 1145-re keltezett oklevélben találkozunk, amikor a Soltról Dunapatajra vezető utat említik. A XI-XIII. században Solt a kalocsai érsekséghez és a királyi birtokhoz tartozott. Soltot először városnak, azaz oppidumnak 1384-től említik. Előkerült egy pecsétlenyomó is, rajta a következő felirat: „Solt város pecséti 1619.” Soltnak országos vásártartási joga volt. Ezek a Sára-napi, áldozócsütörtöki, Rókus-napi és a Márton napot megelőző hétfőre vagy keddre eső vásárok. A város neve Árpád vezér legkisebbik fiának nevéből Zoltán/Zsolt/Soltnak a nevéből származik.

A városi léthez kapcsolódik egy monda, melynek eddig nem sikerült írásbeli nyomára akadni, de még ma is élő hagyomány az itt élők között. Nevezetesen az aranykulcs legendája. E szerint a város IV. Béla királytól két aranykulcsot kapott, amiért őt az üldöző tatárok elől elbújtatta, megmentette. A kulcsokat a református templom tornyának gömbjébe helyezték el, mely villámcsapás következtében leégett. Az aranykulcsok összeolvadtak, eltűntek. Azóta is Solt város pecsétjében láthatók csupán. Solt mezőváros gyarapodását és fejlődését járási, illetve megyei székhely volta is segítette. A török megszállás alatt Solton az adózás folyamatosságát a kalocsai vár helyőrsége biztosította. A jelentős összegő adó Solt gazdasági kiemelését tükrözi. A török hódoltság azonban véget vetett a virágzó mezővárosi életnek. Bár a település nem pusztult el, az összeírásokban már csak falunak nevezik. Később, mivel fontos dunai átkelőhely volt, ismét visszanyerte jelentőségét olyannyira, hogy 1715-ben már ismét mezővárosként jelenik meg az adóösszeírásban. A település sokat szerepel II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején. A fejedelem itt táborozott és itt fogadta I. Lipót császár követét, majd innen indult a bácskai hadjáratba. Vak Bottyán János és a császáriak között folyó harcok emlékét őrzi a Sákor dűlő.

A református templom az ezerhétszázas évek vége felé épült. Ehhez 1790-ben tornyot építettek, aminek alapzatába és falaiba Tételhegyről hordott római kövek is bekerültek. Ugyanekkor helyezték el a három harangot és a templom tetején lévő gömböt, aminek csúcsára csillagalakzat került. A toronyóra 1770-ben készült el. A második világháború után felújították az épületet. Orgonája 1982-ben készült el.

A török uralom miatt elnéptelenedett pusztai területekhez adomány, vétel, házasság révén jutott az északi vármegyék nemessége a XVIII. század második felében. Így jutott birtokhoz Solton és környékén báró Révay, gróf Berchtold, gróf Nemes, gróf Vécsey, gróf Benyovszky, gróf Czebrián, gróf Pongrácz, gróf Teleki család. Kastélyaik a XIX.-XX. században épültek.

Az 1848-49-es szabadságharc idején a Duna-Tisza közén, különösen Solt környékén bontakoztak ki eredményes gerillaharcok. Az itt lakó parasztok védelmi bizottmányt alakítottak. Egy alkalommal 30 000 forintot zsákmányoltak az ellenségtől, sőt a Dunán átkelve, még a Dunaföldvárra benyomult császáriakat is megfutamították. A solti harcok emlékéről tanúskodik a három elesett honvéd huszár sírja.

A katolikus templom elődje az 1870 körül elkészült kápolna volt. Később nagyobbították, s a mai formáját 1904-ben nyerte el.

A helyi szervek elsősorban a vármegyék voltak. Már 1495-ben önálló solti vármegyét említ a korabeli adólajstrom. Később többször változott, mind az elnevezése, mint a közigazgatási területe. Egy ideig beolvadt Fejér vármegyébe, majd a török megszállás idején jobban kapcsolódott Pest vármegyéhez, így 1655-ben létrejött Pest-Pilis Solt vármegye. A következő jelentős módosítás 1876-ban következett be, amikor az önálló Kiskunság helyzetét rendezték, és a vármegyéhez csatolva az felvette a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nevet. 1949-ben került végső rendezésre a megye helyzete, amikor is a megye déli részéből Kecskemét székhellyel kialakításra került a mai Bács-Kiskun megye.

A település kedvező közlekedési helyzete a történelem folyamán meghatározó jelentőségű volt. Mint dunai átkelő is jelentős szerepet játszott. A XV. században a jelenlegi fontosabb útvonalak többségének az „őse” már megtalálható volt. A XVIII. században a teherforgalom megnövekedett. Főleg búzát szállítottak Pest-Budára, Győrbe és a nyugati piacokra. Nagy előrelépést jelentett a térség és a település életében az 1902. október 22-én átadott Kunszentmiklós-Solt-Dunapataj helyiérdekű vasútvonal.
A polgárosodást elősegítő tényezők:
1925-ben került sor a község villamoshálózatának átadására - helyi áramszolgáltatással. Az országos hálózatba a település 1949-ben kapcsolódott be.
Az 1920-as években szervezték meg az Egyesült Dunaföldvári Bank Solti Fiókját.
1924-ben alakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
1926-ban létesült a solti strandfürdő, melynek termálvize a környék településeiről is vonzotta a fürdőzőket.
1939-ben épült a Duna Mozi.
1938-39-ben létesült a Járási Tüdőgondozó Intézet.
Az 1945-1990 közötti időszak
A II. világháború pusztítása után, - amely Solt lakosságát sem kímélte - megkezdődött a földosztás a településen is. Kiosztásra került 11 471 kataszteri hold és 237 négyszögöl földterület 1096 lakos között. Az így kialakult kisgazdaságok biztosították a lakosság megélhetését.
1946-ban megalakult a Földműves Szövetkezet, majd 1955-63 között további négy Földműves Szövetkezet csatlakozott hozzá a környező településekről. Ma Solt-Harta és Vidéke ÁFÉSZ-ként működik.
1949-ben a mezőgazdaság átszervezésének folyamata a a várost is elérte, termelőszövetkezetek alakultak, melyek utódai közül három - Rákóczi, Kossuth, és Szikra - más gazdasági formában ma is működik.
Az ’50-es évektől indult meg a gazdasági élet fejlődése a településen. Ezt mutatják a megalakult vállalatok, intézmények. A Gépállomás, Vegyesipari Szövetkezet, Fodrász és Kozmetikai Szövetkezet, Benzinkút (Magyar Olajműve k, majd ÁFOR), Solti Állami Gazdaság, GELKA, DÉMÁSZ, Állampusztai Célgazdaság, MÉH-telep, Solt és Vidéke Takarékszövetkezet, továbbá ATEV Fehérje Feldolgozó solti gyára és a Solti Rádióállomás.

Az infrastruktúra fejlesztésében is jelentős előrelépés történt. A településen kiépült az önerős ivóvízhálózat, a szennyvíztisztító telep, a távhívásos telefonhálózat, kábeltévé.Elkészült 1994. évben a vezetékes gázhálózat, melybe a lakosság jelentős pénzeszközöket fektetett be. A szilárd burkolatú utak és járdák építésénél is jelentős részt vállalt a munkák kivitelezésében a lakosság.

(www.solt.hu)

Révbér puszta, Pest-Solt vármegyében, Solt szomszédságában, a Duna mellett, mellynek árjaitól gyakran szenved. Kiterjedése 3600 hold, melly jobbára 2/3 gazdag kaszálló rétekbõl áll. Földesura gr. Teleki Adám tábornok, de régóta testvére gr. Teleki Sámuel haszonbérli.

Az 1715-ös összeírás:

Solth, Solt, Solt, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bács-Kiskun

Adózók neve: Georgius Vegh; Joannes Vajda; Stephanus Török; Joannes Kovacs; Joannes Hitri; Joannes Kiraly; Michael Sagi; Nicolaus Takacs; Gregorius Kovacs; Joannes Kaskötő; Petrus Novari; Andreas Mocsi; Joannes Juhasz; Georgius Maczko; Joannes Korsos; Joannes Toth; Georgius Toth; Joannes Kalmar; Petrus Kun; Stephanus Dető; Besővári; Petrus Kovacs; Michael Csösz; Michael Borsos; Stephanus David; Joannes Szabo; Valentinus Molnar; Joannes Veszprini; Martinus Benedek; Gregorius Adam; Stephanus Varga; Stephanus Vajas; Michael Bőr; Martinus Szabo; Andreas Laky; Stephanus Deak; Petrus Vankucz; Joannes Mojses; Michael Horvath; Joannes Csider; Stephanus Molnar; Stephanus Berkes; Michael Szentjobi; Joannes Toth; Stephanus Veres; Michael Szabo; Paulus Fűrj; Stephanus Bekas; Michael Gubacs; Joannes Pintér; Stephanus Csepregi; Samuel Garso; Franciscus Almasi; Stephanus Kőresy; Stephanus Nagy; Stephanus Pintér; Joannes Racz; Stephanus Kun; Andreas Szente; Joannes Szűcs; Michael Banko; Michael Szöke; Andreas Kaszas; Joannes Piszler; Stephanus Szakos; Joannes Bosoky; Joannes Bosy; Gregorius Csete; Franciscus Bajusz; Stephanus Toth; Stephanus Soós; Joannes Halasy; Andreas Nyamady; Stephanus Aris; Martinus Toth; Franciscus Harjan; Petrus Meszaros; Petrus Domjan; Andreas Pető; Stephanus Szabo; Georgius Major; Michael Tamasi; Michael Szenyes; Michael Nyamadi; Andreas Toth; Stephanus Molnar; Gregorius Szabo; Michael Tatay; Michael Csizmadia; Andreas Kovacs; Michael Varga; Michael Kantor; Stephanus Fady; Joannes Szabó; Michael Dani; Stephanus Kenyer; Samuel Fazekas; Davidus Szakacs; Martinus Herczegh; Georgius Gal; Stephanus Végh; Andreas Kocsis; Joannes Csizmadia; Gregorius Orban; Joannes Orban; Stephanus Szintay; Michael Szabo; Andreas Deak; Gregorius Baranyi; Gregorius Besenczi; Mathias Tóth; Andreas Obuday Kovacs; Michael Vajas; Gregorius Laszlo; Franciscus Ertekes; Joannes Racz alias Nagy; Joannes Szanto; Stephanus Balog; Joannes Nánási

A SZEGEDI SZANDZSÁKBA TARTOZÓ KALOCSAI NAHIJE RÉSZLETES DEFTERE

[https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BACS_cumania_06/?pg=27&layout=s]

84. SÓT város, tartozik a nevezetthez,

Pál pap, Lőrincs dijak, Petri pap, Miklós dijak, Kelemen András házas, Kelemen János házas, Sáka Lőrincs házas, Pálfi Pétre házas, Mihálfi János házas, Sajtos János házas, György fia házas, Alberd testvére legény, István testvére házas, Csanádi István házas, Sebős Ferencs házas, András fia legény, Farkas Mihál házas, Benyo Gergel házas, Perak Tamás házas, András Márton házas, Gubacs János házas, Gubacs Mihál házas, Simo Gál házas, Pálfi György házas, Nagy István házas, Gubacs Mihál házas, Báton Gergel házas, Kas Báláz házas, Borsod István házas, Tabodi Gergel házas, Szabó Benedek házas, Kelan Gergel házas, András legény, Szana Pétre házas, Balázs testvére házas, István testvére legény, Bor Pál házas, Bíró Mihál házas, Bálind fia legény, Szabó Borbás házas, Márton Lőrincs házas, Márton Benedek házas, Timár Mihál házas, Tod György házas, Tod
Orbán házas, Tod András házas, Benedek fia legény, Lörincsi Pál házas, Tolai Pétre házas, István fia legény, Szalonnás Mátyás házas, Kazs Tamás házas, Csépán János házas, Bátos Bálind házas, Botos Máté házas, Karakó István házas, Pál kovács házas, Miklós fia legény, Vincsér Márton házas, Bálind fia legény, Kovács István házas, Tolnai Kelemen házas, Polgár Pál házas, Tábor Pál házas, Gyuri Pétre házas, Mikács Bálind házas, Szálai Orbán házas, Bát Máté házas, János fia legény, Benyo Ferencs házas, Királ István házas, Szűcs Pétre házas, Csépán Ambrus házas, Moka György házas, Guba Lőrincs házas, Kis Benedek házas, Fábiján Márton házas, Szűcs György házas, Moka Simon házas, Mihál testvére házas, Széna Báláz házas, Kelemen Bere(c)k házas, Bálind fia legény, Tod Pál házas, Nana Demetri házas, Balika Vitaris házas, Élös Máté házas, Ditmár Pétre házas, Benedek legény, Csatár Pétre házas, Perage Lőrincs házas, Tamás fia legény, Geri Imre házas, Csató Tamás házas, Vig Bálind házas, Boka Gál házas, Szűcs Borbás házas, Bálind testvére legény, Szűcs Báláz házas, Nagy János házas, Nana János házas, Mészáros Benedek házas, Dijenös fia legény, János testvére legény, Mészáros Tamás házas, Vég Imre házas, Máti fia legény, Izstökös András házas, Szarázk(?) Mátyás házas, Hites Tamás házas, Tikár Pétre házas, Tikár György házas, Simogyi Miklós házas, Ferencs Bálind házas, Ferencs Mihál házas, Moka Pétre házas, Kovács László házas, Bor Gergel házas, Bor János házas, Szekeres Pál házas, Tábor Miklós házas, Vég Tamás házas, Vizek János házas, Szabó Benedek házas, Szálai Gergel házas, Vincse István házas, Bartos Antal házas, Szabó Bálind házas, Márton Tamás házas, Márton István házas,
Serös László házas, Nagy Dijenös házas, Geri Antal házas, Bor Benedek házas, Kun Benedek házas, Vég Lörincs házas, Bát Mihál házas, Szabó Gergel házas, Kupa Pál házas, Szegedi Báláz házas, Szegedi Gergel házas, Szabó Lukács házas, Gyűrűs Tamás házas, Szabó Gergel házas, Kelemen Pál házas, Bertalan fia házas, Tamás legény, Nagy György házas, Polgár István házas, Varga Mihál házas, István legény, Mészáros Tamás házas.

Az adófizetők (hane) száma: 118, egyenként 50 (akcse): 5900 (akcse),
Bevétel a tizedekből és az illetékekből a forint adót kivéve: 20000 (akcse),
Kapu 80, egyenként 50 4000
Búza 610 kila, egyenként 10 6100
Kétszeres 206 kila, egyenként 5 1520
Must 2750 pint, egyenként 2 5500
Rozs 200 kila, egyenként 5 1000
Méhkas tized 100
Bárány tized, 15 darab, egyenként 10 150
Sertés adó 1030
Bosztánkert illetéke 43
Büntetéspénz 507

5. RIFALU — RÉVFALU falu, tartozik a nevezetthez,

Bertalan Pál házas, István legény, Szarka György házas, Imre legény, Hetös Alberd házas, Borbás fia legény, Pál testvére legény, Alberd legény, Kaszás Pál házas, Szőke János házas, Karácson Pétre házas, Szarárk Márton házas, Kun János házas, Tomás fia legény, Orbán legény, Tod Antal házas, Fajszi Orbán házas", Szőke Bálind házas, Bodor Alberd legény, Sütő Filep házas, Gergel fia legény, Bakó Pál házas, György fia legény, Lukács Anbrus házas, János fia legény, Tomási Balázs házas, Sár István házas, Máti testvére legény, István legény, Ferkó Borbás házas, Nagy András házas, Balázs fia legény, Demján István házas, Báta Gergel házas, Pecsér Szaniszló házas, Nagy Alberd házas, Gergel fia legény,
Tod Benedek házas, Szenkiráli Máté házas, Filep Imre házas, Varsás János házas, Tomás fia legény, Tod Lukács házas, Huszár Mihál házas, Huszár András házas, Varsás Máté házas, Orbán János házas, Tomás fia legény, Miklósi Bálind házas, András testvére, Benedek legény, Királ Alberd házas, Petri fia legény, Abos Gergel házas, Szél Mátyás házas, Biró György házas, Bálind veje házas, Szőke András házas, Tod István házas, Szarárk János házas, György fia legény, Demetri testvére legény, Lengyeli Miklós házas, Szőke Benedek házas, Huszár Imre házas, Mihál fia legény, Anbrus testvére legény, Porkalár Mihál házas, Porkalár Egyöd házas, Biró Pál házas, István fia legény, Györgyfi Imre házas, Györgyfi Benedek házas, Mátyás István házas, Bálind testvére legény, Zsenye István házas, Balázs legény, Bátor Antal házas, Tomás legény, Serös Anbrus házas, Tomás fia legény, Rács Ozsvard házas, Mihál testvére legény, Nagy Mihál házas, Sári Báláz házas, János fia házas, Benedek testvére legény, Tod Mihál házas, Kovács György házas, Rács Mihál házas, Bálind fia legény, Vadasi Pál házas, Kaszás Demetri házas, Csók Tomás házas, Benedek fia legény, Ács György házas, Kis Báláz házas, Dano Pétre házas, Simonyi Miklós házas, Fábiján Bertelen házas, Simonyi Ferencs házas, Nagy Anbrus házas, Lázár fia legény, Simonyi Egyöd házas, Miklós fia legény, Székös István házas, Rács Pál házas, Petri testvére legény, János legény, Nagy Gergel házas.

Az adófizetők (hane) száma: 43, egyenként 50 (akcse): 2150 (akcse).
Bevétel a tizedekből és az illetékekből a forint adót kivéve: 18351 (akcse),
(akcse)
Kapu 40, egyenként 50 2000
Búza 22 kila, egyenként 10 220
Kétszeres 66 kila, egyenként 5 330
Must 100 pint, egyenként 2 200
Méhkas tized 20
Halfogás tizede 50
Sertés adó 215
Büntetéspénz 18
A vámilleték jövedelméből 13000
Az átkelési illeték jövedelméből 1898
Hagyatékok, elhagyott javak, szökevények javai, mezei kár és a szökevények illetékének jövedelméből 300

SOLT

[http://www.radixforum.com/

Here you can see the list of surnames that appear in RadixIndex databases together with the number of occurances.

Ács (1), Albert (1), Árizs (1), Bagó (1), Bajusz (1), Bán (1), Becze (2), Bencze (2), Benkõ (1), Benyovszky (1), Berczeller (2), Biró (1), Borbély (1), Budai (1), Búzás (1), Csapó (1), Csete (2), Csetre (1), Csikesz (1), Csizmadia (2), Csizmadia Barna (1), Czeglédi (1), Czifferblatt (1), Czinder (2), D. Kiss (1), Dani (2), Demjén (1), Deutsch (1), Diószeghy (1), Dobos (1), Domján (4), Erdélyi (2), Erõs-Szabó (1), Értékes (3), Ertekes (1), Faragó (2), Fazekas (1), Fischer (3), Förster (1), Fürj (1), Gaál (1), Gál (2), Galambos (4), Galló (1), Gödör (2), Goldner (3), Görgényi (1), Gottschall (1), Gózon (6), Gruber (1), Gulyás (1), Gyenes (1), György (1), Halbrohr (4), Halmos (1), Hanák (2), Hátfalvi (1), Heisler (7), Heizler (5), Heller (1), Hetényi (7), Hintermayer (1), Hölczler (1), Hollósi (2), Hollóssi (1), Hollóssy (1), Hollósy (1), Holubek (1), Homó (1), Hopka (1), Horvát (2), Horváth (4), Hübner (1), Ila (1), Imri (1), Jeszenszki (1), Jeszenszky (1), Joó (5), Juhász (1), Kajári (2), Kalmár (1), Kamellor (1), Kara (1), Karai (1), Károly (1), Karpeles (1), Kecskés (1), Kellner (4), Kertész (1), Kerti (5), Kis (2), Kiss (1), Kivágó (1), Klein (1), Kócsi (1), Kohn (3), Kolompár (1), Komáromi (1), Kónya (1), Koós (1), Kórási (1), Kõrösi (1), Körösi (1), Korsos (1), Koszta (1), Kovács (6), Kún (1), Kun (3), Ladányi (1), Lakatos (1), Laki (1), László (1), Luka (1), Lumnitzer (1), Madaras (1), Magyar (2), Márki (1), Marton (1), Marx (1), Mészáros (2), Molnár (10), Monori (1), Móricz (1), Nagy (16), Némedi (1), Neményi (1), Nemes (2), Német (2), Németh (3), Neumann (1), Nyámádi (1), Nyámódi (1), Nyiri (1), Obbás Óvári (1), Oesterreicher (1), Orbán (4), Örsi (1), Ország (1), Pálfi (3), Pálfy (1), Pap (1), Parcsi (1), Pecznyik (2), Petznyik (1), Pottondi (1), Ráab (1), Rácz (1), Radván (2), Radvány (1), Reiner (1), Répási (2), S. Nagy (3), Sághy (1), Sági (4), Scheffer (1), Schreier (1), Sihovich (1), Simon (1), Simonyi (2), Somogyi (1), Soós (5), Sparing (1), Starkbauer (1), Starkpauer (1), Steiner (1), Sutka (1), Sz. Nagy (1), Szabó (5), Szajsz (2), Szakos (1), Szalantai (1), Szalay (1), Szanyi (1), Szekeres (2), Széll (1), Szendrei (3), Szinkó (1), Szintai (2), Szintay (1), Szlam (1), Szõnyi (3), Szücs (3), Takács (2), Tarnai (1), Tarr (1), Tauszig (1), Törley (1), Tóth (9), Turós (1), Túrús (1), Váczi (1), Vajda (4), Vászon (1), Vedres (1), Végi (1), Veisz (2), Vigi (1), Vintner (2), Virág (1), Vödrös (1), Vörösváczki (1), Weisz (1), Wintner (2), Zlinszki (1), Zoér (1), Zsoldos (1), Zsuffa (1).

-----------------------------------------------------------------------------------

Helynevek

Solt községből Pest Pilis és Solt t. e. megyékből.

1.) Solt mező város Pest Pilis és Solt t. e. vármegyékben feszik Pestöl lefelé 10 mértföldre a' dunához fél órányira.

2.) Országszerte ismeretes neve "Solt" az e' néven nevezett megyének hajdani szék helye.

3.) Neve hajdanában Zsold-nak íratott, de már 1619dik évben, melly időtől egy, két keresztben lévő kulcs felette koronával el látott pecsét nyomója van

- Soltnak van írva.

4.) Legkorábbi említését kipuhatolni így meghatározni még nem lehetett.1

5.) Monda szerént Kall, Mindszent, Lak 's több falvak elpusztulása után Tatár járáskor települt a' megmaradt lakosokból, melly falvak helyei jelenleg is ismeretesek.

6.) Monda szerént Zoltán birtoka volt 's nevét ettől vette volna.2

7.) A' Határában előfödruló föb topographiai nevek: Tétel, ronaságon emelkedett hegy, jelenleg szántóföld, hajdan város hely mit a' földben lévő épület hely nyomai 's kövek mutatnak, mellyhez félkör alakban mintegy fél órányi távolságra kézmü által készült halmok vannak: felfelé Szímahalom. rétes vizenyős, Kakasér által környezve, ettől keletre fél órányira Máriaháza pusztán víz állásos nagy ér mellett Bakóhalom, hol több emberi csontok találtattak, onnét délkeletre szinte olly távolságra Vásár halom, innét délnek Miskahalom mindegyik a' nagyér mentében, ettől délnyugotnak Makahalom vizenyős mocsaras makaszéktöl környezve, honnét szinte oly távolságra nyugotnak fekszik a' likas halom szinte a' nagyér mellett. Dűllők: nyugoti és keleti telkek, szántóföld 's kaszálló, - Csukászó víz állásos mocsáros rét, vizenyős időben sok hal volt benne, - Hármas, szántóföld, — Mindszent hajdan falu most szántóföld, - Laposhad lapályos, víz állásos hely; Vásárhely jó legelő hol az országos vásár tartatik, - Kis Solt szállás, rakodó helyek szérűs kertek, - Várostelek szántóföld mellyben a' város és Egyház földje van, - Sooskút, egy kút ásatott régebben ezen dűlőben, mellynek vizét sópótlékul lehetett használni, - Kopaszhalom homokos buczkás szántóföld, - Peméthegy nagy részben jófekete szántóföld, - Dér domb legelőn emelkedett homokos domb, - Magának való lapályos, duna árja által járt kaszálló, - Meleghegy, szőllő tetején pinczékkel gabonatartó vermekkel, - Gerezsdi hely szőllő, monda szerént Geresd nevű vezér lakhelye, ebben a' dűllőben van Rákóczi sáncza, hol ez előtt több fegyver darabok találtattak, a' gerezsdi hegy úgy látszik kézmű segélyével a' hegy szélen készült hegy közepén kerek mély völgyei itt az előtt szinte külömbözo nemű fegyver darabok találtattak, monda szerént ide Rákóczy" sok hadi szereket és kincset rejtett el, - Ebédlesi hegy a' szőllőhegy legmagasabb része, - Sákor vízállásos hely nádas 1705ben a' kicsapongó ráczok ezen helynek szoríttatván pusztítattak el, temetőhelyüket az országút szélében egy össze fórt tégla kő jelöli.

Kelt Solton3 Január 29n 1864.

	Értékes János. Bíró.

*** * ***

1. Solt első okleveles említése 1348. (Csánki III. 345.)

2. Solt helyneve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, az alapjául szolgáló személynév a magyar Zsolt és Zoltán személynevekkel, valamint a szultán köznévvel tartozik össze. (Kiss 575.)

3. Solt lakossága 1856-ban 4102, Máriaháza puszta 330, Révbér és Kál 43, összesen 4475 területe összesen 20 384 hold

Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából – Pest-Pilis-Solt Vármegye és kiegészítések

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Bacs_kiskun_megye/pages/Pest_pilis_solt/003_pesty_frigyes.htm

---------------------

Egy elfeledett város a Kárpát-medence közepén
(História XXX (2008) 4–5. 62–64.)

A solti Tételhegy az Alföld kiemelkedő jelentőségű természetföldrajzi kincse. Egykor mocsarak vették körül ezt a közlekedési és stratégiai-védelmi szempontból kitűnő elhelyezkedésű területet.

A felszínen gyűjtött szórvány leletek, a katonai, majd légi régészeti céllal készült fényképfelvétel-sorozatok a régészeti ásatások során napvilágra került, védművekkel övezett települési és temetkezési jelenségek arra utalnak, hogy több történelmi korszak hatalmi központjaként szolgálhatott.

A Duna egykori árteréből a legmagasabb pontján 17 méter magasan kiemelkedő hatalmas (mintegy 100 hektár alapterületű) földhát uralja az egész környéket. A rézkortól egészen a késő középkorig lakott Tételhegy a szó szoros és átvitt értelmében kincsesbánya: az egymást követő történeti korszakok mindegyike figyelemre méltó emlékanyagot hagyott az utókorra.

A Tételhegy a kutatások kezdetén légi felvételen.
Civertan Bt. (www.ciwertan.hu)

Népek kavalkádja

A Bács-Kiskun megyei Tételhegyen az emberi megtelepedésre utaló legkorábbi észlelt nyomok bronzkoriak, bár az irodalmi adatok szerint már a rézkori péceli–bádeni kultúrára (Kr. e. IV. évezred vége) utaló cserepek is előkerültek a környéken.

Az őskori Kárpát-medence középső bronzkorának egyik meghatározó eleme, a vatyai kultúra néven jellemzett lakosság (kb. Kr. e. 1700–1350). Ismereteink szerint egy- és kéthelyiséges, felmenő falú és agyagpadlójú házakban laktak. Az épületen belül és azon kívül egyaránt kemencéket, tűzhelyeket használtak; méhkas alakú vermekben tárolták a kicsépelt gabonát. A köznép telepét földsáncok választották el az arisztokrácia lakta erődített vártól. Több száz urnasíros temetőjük hosszú, békés időszakról tanúskodik. Nagy mennyiségben került elő a dombon erre a korszakra jellemző kerámia, míg az erődített vár helye az északnyugati plató lehetett.

A római kor végére (4–5. század) keltezhetők azok a késő antik motívumos (kantharos-, szőlőlevél-, illetve szőlőfürtdíszes) sztélé töredékek, melyek jelenleg a solti Vécsey-kastély udvarán találhatók. A helytörténeti hagyományok szerint az 1880-as években, a gróf Teleki Gyula által kezdeményezett ásatások során a Tételhegy mellett „római cserépedényeket, pénzeket, kakascsontokat” tartalmazó sírok feltárásakor „szarkofágdarabok is előkerültek”.

A népvándorlás korára utal, hogy az 52-es út mentén, a Tételhegytől északra kb. 450 m távolságra három avar kori sír került elő 1951-ben jellegzetes, 7. század közepére keltezhető leletanyaggal (köztük egy bepecsételt díszű szürke agyagkorsó). Bóna István régész-akadémikus (1930–2001) és Trogmayer Ottó professzor feltételezése szerint a Tételhegy késő avar kori uralmi központ lehetett.

Csete István helyi gazda 1907-ben a Tételhegyen egy rangos női temetkezést bolygatott meg szántás közben. A magyar honfoglalás korából származó, a 10. század első kétharmadára keltezhető leletegyüttest (egy aranyozott ezüst hajfonatkorongot, egy ezüst lemezkarperecet és két szív alakú lemezes csüngőt) gróf Benyovszky Sándornak adta át, aki azokat 1907. június 29-én a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Takács Miklós feltevése szerint a Tételhegyen a magyar honfoglalás utáni évszázadban igazgatási vagy esetleg korai egyházi központ létesülhetett. Emellett szól közvetett módon az, hogy Solton volt az Árpád-korban Fejér megye Duna–Tisza-közi székhelye.

A 2005–2007 közötti ásatások

A terület 2005-ben megkezdett régészeti feltárása számos olyan történeti probléma megoldásához szolgálhat új adatokkal, melyek a tudományos igényű magyar történetírás kezdetei óta foglalkoztatják a korai magyar történelem kutatóit. Ezek: az Árpádok korai (895 és 970 közötti) uralmi központjának meghatározása, a kalocsai érsekség, illetve Fejér megye ún. Solt székének kialakulása.

A 2005–2007 között folyó ásatások során mintegy 750 négyzetméter felületen feltárták egy 11–12. századi soros temető mintegy száz sírját, egy gótikus templom támpillérekkel erősített szentélyét, a téglasor alapozású oltárt, egy későbbi sekrestye maradványait – a középkori templom körül sűrűn elhelyezkedő temetkezésekkel együtt. Említésre méltó egy 14–15. századból származó keresztelőmedence és a freskótöredékekből rekonstruálható felszentelő kereszt ábrázolása.

A 2007. évi feltárás légi felvételen.
Rákóczi Gábor felvétele nyomán készítette Holl Balázs

Az ásatás szakmailag egyik legfontosabb mozzanata a Tételhegy északnyugati végén levő kéthektáros dombot övező árok átvágása volt, amivel bizonyítani lehetett, hogy az itt elhelyezkedő sánccal–árokkal körülvett erődítés őskori eredetű, és a késő bronzkorra keltezhető (urnamezős kultúra). Az idők során elpusztult védműveket az Árpád-korban többször megújították, míg a 13. század végén – 14. század elején egy település házai kerültek az addigra „elkopott” sáncok tetejére.

Természettudomány és régészet

A munka során használt nagy felbontású mágneses kutatási módszer alapja az, hogy a megbolygatott talajban lévő csekély mennyiségű vas mágneses jellemzője (szuszceptibilitása) a bolygatás hatására csekély mértékben megváltozik. Ez a változás a bolygatott anyag mennyiségével is arányos, és érzékeny műszerekkel kimutatható. A mért pontok helye műholdas pozícionálóval (GPS) állapítható meg. A bázisműszer egy rögzített helyen a mágneses tér időbeliségét fél másodperces időközönként méri, mialatt egy mozgó műszer megfelelő sűrűséggel bejárja a kutatási területet. Ennek magnetométer érzékelőjét (szondáját) 30 cm-rel a talaj felett mozgatják. Az egymástól 1 méterre futó vonalak mentén átlagosan 45 cm-enként lévő pontokban mérhető a mágneses tér. Az adatokat a kutatók számítógépen – speciálisan e célra fejlesztett szoftverekkel – dolgozzák föl, majd térképszerűen ábrázoljuk.

A tételhegyi természetföldrajzi vizsgálatok során elemezték a légi felvételeken kirajzolódó, a dombtetőn ívesen keresztülfutó árok és környezete tulajdonságait. Mivel az egykori árkot a mai teljesen elegyengetett felszínen semmilyen domborzati forma nem jelzi, irányát csakis a megfelelő légifotó-mozaik nagy pontosságú GPS-be illesztésével lehet követni. A vizsgálatok során bejárták a tetőszinten futó eltemetett árok nyomvonalát, és alkalmas keresztszelvényhelyeket kerestek. A bemért árok középső részén földtani-geomorfológiai szelvényt készítettek sekélyfúrás-sorozattal. A fúrásmélység 2–4 méter, a szelvényezés fúrásgyakorisága 2–8 m, a vizsgált szelvényhossz pedig 40 m.

A fúrások során az eltemetett szintek humusz-felhalmozódása, kevert üledékei alapján kirajzolódott az árok. A fúrássorozat a délkelet felé enyhén lejtő térszínen egy kb. 20 m széles eltemetődött árkot keresztezett, melynek keresztmetszete erősen aszimmetrikus, délkelet felé szinte belesimul a környezetbe, míg északnyugati oldala meredek, 2 m magas falként rajzolódik ki.

Az árok mind déli, mind északi peremén rétegzavart üledék található, ám az északi peremen ez sokkal hangsúlyosabb, fordított sorrendben, jelentős áthalmozással. Az árok mentén valószínűleg sáncok is álltak, de az árokásás, sáncépítés az északi oldalon nagyobb (akár 2 m-es) mélységig is érintette az árokszegélyt, illetve valamilyen más létesítmény maradványai is keveredhettek az árokszegély anyagával. Az aszimmetrikus árokból kikerült föld túlnyomó része az északi szegélyre került, az árok fennállása során mintegy mesterséges tereplépcsőként működhetett.

Az Árpád-kori temető.
Szentpéteri József felvétele

Vegetáció és talajtörténet

Magán a dombon nem található olyan üledékgyűjtő rendszer, amelynek feltárásával és elemzésével lehetőség nyílt volna a vegetáció- és talajtörténeti elemzésre. Így a Tételhegyet övező alluviális síkon kellett keresni egy olyan elhagyott és feltöltődött folyómedret, amelyben felhalmozódhattak és az üledékrétegekbe zárva megmaradhattak azok az ősmaradványok (növényi szövet, szár, levél, termés, virágporszemcsék, kagyló- és csigahéjak), melyek elemzése nyomán az egykori környezet változásait és állapotát rekonstruálni lehet.

A pollenösszetétel alapján az üledékgyűjtő medence környezetében már a Kr. előtti II. és I. évezred határán folyamatos emberi hatás, vegetációs bolygatás észlelhető legelőterületek és kisebb mértékben szántóföldek formájában. A Kr. előtti 1. századtól kezdődően a kemény- és puhafás ligeterdő jellegzetes elemeinek – mint a nyír- (Betula) és fűzfélék (Salix), tölgyek (Quercus), gyertyán (Carpinus) – pollenaránya erőteljesen lecsökkent. Ugyanakkor a vízfelületen lebegve szállítódni képes légzsákos pollenek (fenyőfák) aránya ugrásszerűen megemelkedett, az üledék szerves anyag- és agyagtartalmával együtt. Ezek azt jelzik, hogy a ligeterdőben erőteljes emberi hatás alakult ki, amely alapvetően megváltoztatta az erdő összetételét. Az erdőirtást követő talajpusztulást a vizsgált morotva tó üledékrétegeinek átalakulása is egyértelműen mutatja. Ettől a szinttől kezdődően a ligeterdei környezetben – valószínűleg a Duna mindkét partján – megszűnt a természetközeli állapot, és alapvetően emberi hatásokkal jellemezhető facsoportokra szakadt vegetáció alakult ki. Ilyen, a teljes növényzeti összetételt befolyásoló erdőirtások általában jelentős építkezések során, erődítmények, utak, kikötők létesítésekor alakulnak ki. Feltételezhető, hogy a Római Birodalom Duna menti építkezéseivel, a határt biztosító limes erődítményrendszerével kapcsolatos a természetközeli, ligeterdei állapot átalakítása.

115 cm mélységtől fölfelé (ez időrendben megfelel a késő római császárkor végétől kezdődő időszaknak) a szervesanyag-tartalom növekedését tapasztaljuk, ami a nádasok fokozatos térnyerésére utal a nyílt vízfelületek rovására; s terjed a zsombéksás is a területen. Ezt 70 cm-nél (Kr. utáni 6. század vége, 7. század kezdete) egy olyan eróziós esemény szakítja meg, amikor jelentős mennyiségű talaj került a mederbe. 60 cm-től (Kr. utáni 7. század) a vízszint fokozatos csökkenését lehet tapasztalni. Először a magassás rétek (7–8. század), majd kiszáradó láprétek (8–14. század), alakulnak ki, amin a hamvas fűz vagy más néven rekettyefűz (Salix cinerea) bozótjai terjedtek el (14–16. század). A kiszáradó láprétek terjedésével párhuzamosan megjelenik a pernye is az üledékben, ami szintén emberi tevékenységre utal.

>
Temetkezési maradványok a középkori templom körül.
Szentpéteri József felvétele

Tételhegy, 1860–2008

A Magyar Tudományos Akadémia Philos, Törvény és Történettudományi Osztálya által országosra tervezett, de végül csak Pest–Solt megyében megvalósult település-statisztikai felvétel során többek között a következőket jelentette ifj. Soós József, Solt város bírája 1860. augusztus 5-én: „A városhoz nem messze fekvő Tétel hegyén több épületek, különösen egy kápolna forma rom hely látható…” – ez minden bizonnyal a régészeti kutatás során is megtalált, a felmérés idején még megfigyelhető középkori templom maradványa.

A helybeliek többször is megkeresték az itt dolgozó kutatókat az először mesébe illőnek vélt, de később egyre inkább bizonyságnak tűnő „barlangokról” szóló állításaikkal. S lám, a másfél száz évvel ezelőtti akadémiai felmérés is alátámasztani látszik ezt az elképzelést: „Ezen hegyet e század elején áskálták némely pénzre vágyó emberek, kik most is élő egyének előadása szerint egy föld alatti járást találtak, melynek alja erős kövekkel volt kirakva, de azokat e munkával foglalkozók kiszedvén, a járás beomlott, most csak a helye látszik, hogy micsoda épületek lehettek ott, a jelen korszakban erről senkinek nincs tudomása.” Nos, ezeknek az objektumoknak az ismételt felfedezése remélhetőleg már nem sokáig várat magára.

Mind ez ideig elrejtette titkát ez a százhektáros domb, szerencsére egyre több adat kerül elő a raktárak, adattárak, levéltárak polcairól, illetve a Tételhegy felszínéről és mélyéből. Ezek alapozzák meg azokat a távlati elképzeléseket, melyek szerint nem is oly soká a Kiskunsági Nemzeti Park részeként természetvédelmi parkot, s a későbbiekben a feltárások eredményeit bemutató történelmi emlékhelyet alakítanának itt ki. Addig is a virtuális térben, a világhálón teszik közkinccsé (www.castrumtetel.hu) a kutatások elsődleges eredményeit.

A program bázisintézménye a kecskeméti Katona József Múzeum (a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete); témavezető munkatársai Somogyvári Ágnes, V. Székely György és Takács Miklós régészek. A felszíni mágneses kutatásokat Puszta Sándor (Fractál Bt.), a természetföldrajzi vizsgálatokat Nagy Balázs (Eötvös Loránd Tudományegyetem) végezte. A környezettörténeti kutatások eredményeit Sümegi Pál (Szegedi Egyetem) foglalta össze.

Hasznos együttműködés alakult ki a kutatás során a tételhegyi és solti lakossággal. Nem lehet eléggé értékelni azt a segítséget, hogy a helyi polgárőrség milyen gonddal vigyázza a hegyet a hívatlan kincskeresők elriasztásáért. A történelmünk és a helytörténet iránt annyira fogékony városiak és környékbeliek apraja-nagyja részt vesz az évente kétszer (márciusban a Solti Tavaszi Napok, novemberben pedig a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében) szervezett kiállításokon, előadásokon, amelyeken a kutatócsoport tagjai tájékoztatják a megjelenteket.

Szentpéteri József

A téma iránt érdeklődők számára a következő köteteket ajánljuk:
- Nagy Béla: Solt nagyközség monográfiája. Solt, 1990.;
- Trogmayer Ottó: Múltbalátó. Régészetünk nagy pillanatai. Helikon Kiadó, Budapest, 2005.

------------------------

Solti Ipartestület

A Solti Általános Ipartestület 1886-ban, 204 fővel alakult meg. Elnöke: Pecznik János (szabómester), alelnöke: Lang János (bognármester), jegyzője: Kun Károly (tanító), gazdasági vezetője: Gózon Lajos (cipészmester). A századfordulóra az ipari fejlődés nagyobb lendületet vett, majd 1890-ben iparfejlesztési törvényt hoztak. Ez munkaalkalmat teremtett a munkanélküli agrárproletáriátus egy részének is. Ennek hatására a solti iparosok 1894-ben ingatlant vásároltak, melyre felépítették még ugyanabban az évben az ipartestület székházát. A Solti Általános Ipartestület munkája az érdek- és szakmai képviseleten kívül, a kulturális életre is kiterjed. 1896-ban dalárdát alapítottak a millenniumi évforduló méltó megünneplésére.

1924-ben a Solti Általános Ipartestület megszervezte a Solti Önkéntes tűzoltótestületet, melynek 19 alapító tagja volt.

Az ipartestületnek 14 szabadító mestere volt, mivel Solton tanonciskola is működött. 1950-ben az ipartestület székházát államosították, amelyet 1983-ban a római katolikus egyháznak adományoztak.

1990-ben a KIOSZ megszűnése után, megalakult a Solti Ipartestület, amely rögtön csatlakozott az IPOSZ-hoz is.

(http://soltiipartestulet.e-x.hu/ipartestuletunk.html)

Régészeti leletek Révbérpusztáról

CIVILIZÁCIÓ

A régészeti feltárás során megismert terület a korabeli leírások alapján Révfalu néven ismert településsel azonosítható.

Fotó: Ujvári Sándor/MTI

A Bács-Kiskun megyei Solt-Révbérpusztán folyó ásatásokból előkerültek korabeli utcarészletek, több helyiséges felszíni házakkal, amelyeket cserépkályhákkal fűtöttek. A terület a 16-17. században a Nyugat-Európába irányuló szarvasmarha-kereskedelem egyik fontos tranzitátkelőhelye volt.

Wilhelm Gábor a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti koordinátora egy csontból faragott csatot tart a kezében.

Fotó: Ujvári Sándor/MTI

Egy 16. századi ezüstdénár hamisítvány is előkerült Solt-Révbérpusztán.

Fotó: Ujvári Sándor/MTI

Forrás: MTI

(http://www.ng.hu/Civilizacio/2014/04/regeszeti_leletek_revberpusztarol)

KÉSŐ-AVARKORI TEMETŐ SOLT HATÁRÁBAN

Csontvázat találtak egy későavarkori temető hitelesítő feltárásán a solti Tételhegy közelében az egykori Pék-major területén.

Az 1951-ben ismertté vált leletanyag pontos helyét, valamint az edig csak feltételezett temetőt sikerült most pontosan behatárolni és hitelesíteni a feltárással.

[http://duol.hu/belfold/csontvazat-talaltak-solton-1731628]

MTI

http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kultura/tojassal-temetkeztek-a-keso-avar-korban-634516

SOLT | Idén a Tételhegy közelében, az egykori Pékmajor területén folyt régészeti feltárás Solt határában. Tíz sírhely került elő, a 7–8. századi késő avar korszakra jellemző leletanyaggal.

A Castrum Tetel Program keretében 2005 óta folynak régészeti kutatások a solti Tételhegyen. Ezek során eddig aránylag kevés olyan lelet került elő, ami az 568 és 895 közötti avar korszak idejéből származott. Az idei ásatás azonban megtörte a jeget, bár ezúttal nem a Tételhegyen, hanem attól egy kilométerre délkeletre, az egykori Pékmajor területén folyt a kutatás.

Szentpéteri József, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének régész munkatársa egy 1951-ben ismertté vált temetkezés pontos lelőhelyét azonosította, majd október 5–12. között munkatársával, Petkes Zsolttal, az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport régészével együtt hitelesítette a temetőt.

– Eredetileg kéthetesre terveztük az ásatást, de közbeszólt a többnapos országos esőzés. A hétvégét is végigdolgoztuk munkatársaimmal, így a tervezettnél korábban elvégeztük, amiért Soltra jöttünk – mondta el lapunknak Szentpéteri József, a kutatás vezetője. – Bázisintézményünk ezúttal is a Kecskeméti Katona József Múzeum volt, ahonnan Somogyvári Ágnes régész és Vida Ágnes műszaki rajzoló, adattáros vett részt az időjárási körülmények miatt kissé viszontagságosra sikerült feltáráson. A kutatás anyagi hátterét egy állami vállalat, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. (ÉMI) nyújtotta az akadémiával kötött tudományos együttműködés keretében, a munkagépet és annak precíz kezelőjét a solti önkormányzat biztosította számunkra, térítésmentesen.

– Mi alapján kezdtek el éppen a Pékmajorban kutatni?
– 1951-ben decemberében egy meszesgödör ásásakor temetkezésre bukkantak Solt közelében. A leletmentést Türr Ervin, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze végezte, melynek során még két késő avar kori sírt talált. A legérdekesebb lelet egy bepecsételt díszű szürke palack volt, melynek keltezése a 7. század közepére tehető. Az általam kutatott avar korszak szempontjából ez egy nagyon fontos adalék. Csakhogy Türr Ervin jelentéséhez nem csatolt térképvázlatot, csupán annyit írt az általa vizsgált lelőhelyről, hogy az a Solttól 5 kilométerre lévő tsz-központban, az artézi kút mellett került elő. Néhány évvel később azonban a tsz-központot máshová helyezték át, ahol már hiába kerestük az avar sírok helyét. Szerencsére Nagy Béla solti iskolaigazgató és helytörténész 1962-ben megjelent könyvében leírta, hogy az 1951-ben előkerült sírokat a Pékmajorban találták. A 2009. évi tételhegyi ásatás idején, egy terepszemle során szerencsésen meg is találtam az egykori artézi kút széttört betonalapzatát. Ezen adatokra alapozva kezdtük el azután idén októberben az egykori Pékmajor területén az ásatást.

– Mikor dőlt el, hogy jó helyen járnak?
– Alig két órával azután, hogy elkezdett dolgozni a munkagép. A humusz alatti sárga altalajban előkerült az első sötét sírfolt, majd sorra a többi, így sikeresen azonosíthattuk a temetőt. Összesen tíz temetkezést találtunk, közülük kilencet tudtunk feltárni, két gyermek és hét felnőtt sírját. Négy bolygatott volt, háromnál a koponya is hiányzott. Az emberi csontvázak (melyeket a solti általános iskolás tanulók nagy érdeklődéssel tanulmányoztak a látogatásuk során) a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerülnek. Több sírban volt étel- és italáldozatra utaló kerámia, kiskérődző állat és szarvasmarha csontja, valamint nagyméretű, vélhetően kacsa- vagy lúdtojás; de előkerült bronz fülbevaló, vascsat és kés, agyag orsógomb és egy olyan nemesfémveret, amely valószínűleg ruhadísz lehetett. A leletek mihamarább restaurátorhoz kerülnek, hogy a segítségükkel minél pontosabban meg tudjuk határozni az egykor itt élt népesség temetkezéseinek időrendjét.

– Az eddigi eredményekhez képest nyitott újabb távlatokat ez a feltárás?
– Számomra mindenképp. Az őskort és középkort kutató kollégáim a Tételhegyen folytatják majd a Castrum Tetel Program keretében megkezdett munkát, míg én az avar korra keltezhető pékmajori lelőhelyre fogok koncentrálni. A feltárt sírok elhelyezkedése alapján arra következtettünk, hogy több száz temetkezés lehet ezen a területen. Megtaláltuk a temetőárkot is, így azt is tudjuk, hogy jövőre hol lesz érdemes folytatni a feltárást.

* * *

Solt történelmének gazdag középkori és őskori leletanyagára bukkantak

2020. május 22. 13:15 MTI

(https://mult-kor.hu/solt-trtenelmenek-gazdag-kzepkori-es-oskori-leletanyagara-bukkantak-20200522)

Solt 11. századig visszavezethető története és egy őskőkori település emléke is feltárul a régészek előtt a belvárosban zajló építkezésen - tájékoztatta Wilhelm Gábor ásatásvezető régész az MTI-t.

Kép forrása: hir.ma

A Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője elmondta: Solt belvárosában, az iskola szomszédságában nemrégiben kezdődött meg a városi sportcsarnok építése. Ennek első lépéseként május elején indult el a mintegy háromezer négyzetméteres beruházási területen található régészeti lelőhely kutatása.

Wilhelm Gábor szerint a solti ásatás azért nagyon izgalmas, mert a Duna-Tisza-közén nagyon ritka az ilyen feltárás. Bács-Kiskun megye területén Baján és Kecskeméten volt ehhez hasonló nagyságrendű munkálat.

Kiemelte: Solton az évszázadok alatt egymásra épülve újabb és újabb kultúrrétegek jöttek létre. A csaknem kétméteres rétegsor kezdete több mint hatezer évre nyúlik vissza az időben. A mélyben ugyanis egy őskőkori település is meghúzódik, erre rétegeződtek a további korszakok emlékei.

A legidősebb település a késő neolitikus-korai rézkori lengyeli kultúra nyomait viseli. A leletek, az eddig előkerült díszített kerámiák és pattintott kőeszközök, pengék nagy meglepetést okoztak a régészeknek, mert hasonló emlékeket eddig Solt környékén nem találtak. A mindössze feltárásokból ismert népesség hatalmas településtömbjének nyomait korábban főként a Dunántúlon fedezték fel.

Az ásatásvezető régész emlékeztetett arra, hog Solt városának megtelepedése nagyjából Szent István korára tehető, ahogy ezt az írott források is őrzik. A település azóta folyamatosan lakott volt. A különféle periódusok szintjei az előkerült több mint 100 pénzérmének köszönhetően is jól datálhatóak. A legtöbb a 16-17. századból származik, amikor igen pezsgő élet folyt a településen, de Zsigmond király korából is számos pénz maradt fenn.

Forrásokból lehet tudni, hogy Soltnak három utcája volt a középkorban: a keleti, a középső és a nyugati. A régészek jelenleg a keleti utcában dolgoznak. A leletanyag kifejezetten városias jellegű, kerámiában, fémeszközökben igen gazdag.

Előkerült már egy Árpád-kori és tíz középkori ház - ez utóbbiak mindegyikében szemeskályhát is meg lehetett figyelni -, valamint egy unikálisnak tekinthető hatalmas méretű pince, mely feltehetően bor tárolására szolgálhatott. A forrásokból ugyanis ismert, hogy Solton jelentős volt a szőlőtermesztés és a borászat - magyarázta Wilhelm Gábor.

A régész a fémeszközök közül kiemelte a különféle övvereteket, vaseszközöket, egy nagyjából az 1500-as években készült díszes, öntöttbronz késnyelet, valamint egy angol és egy sziléziai posztóplombát.

A múzeum munkatársai találtak övhöz tartozó míves csontveretet és szíjvéget is, de előkerültek fából és kagylóból készített kanalak, valamint a halászháló tartozéka, kececsont is. Az emlékek kultúrrétegeiben több égési szintet is meg lehetett figyelni, ami a város többszöri pusztulására utalhat.

Wilhelm Gábor emlékeztetett arra, hogy a források is igazolják, hogy 1526-ban, majd 1529-ben, az 1540-es években, majd a 15 éves háború idején, tehát a 16. században biztosan érte legalább 4-5 támadás a települést.

A régész szerint ez érthető, hiszen Solt a királyi út mellett, az egykor Pest felé tartó seregek útvonalán fekszik. A hadi út miatt a Duna-menti települések sokat szenvedtek. A felgyújtott, sárból és agyagból épített, favázas korabeli házakat - miután összedőltek - csak elegyengették, és maradványaikra építették az újakat, ezáltal megőrizték az utókornak emlékeiket.

Wilhelm Gábor elmondta: a korábban Fejér megye solti székeként nyilvántartott mezővárosi település két főút, a Kiskunhalas felől érkező, mai 53-as és a Budapestről Bajára tartó 51-es út kereszteződésében épült.

A középkorban létesült a mai 52-es út elődje is. Az egykori marhahajtó út gyakorlatilag egyetlen lakott településen sem haladt át, hiszen több száz állatot számláló gulyát tereltek rajta. Solt ennek a tranzitútvonalnak volt az egyik haszonélvezője. Régészetileg tehát azért is izgalmas a feltárás, mert egy közigazgatási központ múltja rajzolódik ki munkájuk során - fogalmazott.

SOLTI HELYTÖRTÉNÉSZ

Az elődök

-Soós Árpád: Solt nagyközség története

- Dr. Nagy Béla

Műhelymunka

Solt mezőváros önkormányzata tisztségviselői és közalkalmazottjai a 18. sz. utolsó negyedében (a református egyházi anyakönyvekből kigyűjtve)

főbíró - Borbély Márton
komisszárius Tóth György (Pest vm. kommisszáriusa)
nótárius - Losontzi Pál, Benedek Pál,Threnke András
kisbíró - Kováts István

scholánk rektora - Fodor Miklós, Ujvári István (lányok tanítója), Dobos Mihály, Lanyi János, Debretzeni István, Király Mihály
orvos - Orvos Tóth István (förösztő és varásoló ember)

város kanásza - Kováts János, Dombi Ferenc
város gazdaasszonya - Veres Lidia, Gál Anna, Erdélyi Jánosné
város kocsisa - Tót István, Veres Grergely
Város bábája - Juhász Jánosné, Veres Istvánné
város favágója - Mészáros János
város bérese - Máté Mihály
város szolgálója - Virág Anna
város csikósa - Bodnár György

Értökös

Nagy Gábor:

Félbemaradt vasútépítés nyoma Solt határában

(a 46°48'58.28" É, 19°00'50.00"K és 46°46'29.42"É, 19°00'58.34"K koordináták között)

"Megtaláltam a Google műholdképén az általad jelzett vonalat. A dűlőúttól észak felé indulva belemegy egy fehér , szétzilált foltba. Utána szinte elveszik a nyoma, de az irányt követve halványan folytatódik és a Dir-domb magasságában, ahol megtörik a vasút egyenesen csatlakozik a vasúti töltéshez.

Azt gondolom, hogy ez az 1950-es évek elején épített vasúti töltés nyoma lehet. Akkor békés megyei kubikosok kézi munkával, talicskákkal, szamaras kordékkal hordták a töltésre a földet. A vége az 52-es útnál, a futballpálya nyugati vége iránt volt. Hosszú évekig nőtte be a gaz, míg egyszer eltűnt. Azt hiszem , hogy a tagosítás után a téeszek visszatöltötték az árkokba és beszántották.Ez valamikor 1964-1970 között történhetett. Valahol olvastam, hogy az volt Rákosiék terve, hogy összekötik a vasutat a Kalocsa - Baja vonallal, sőt fővonallá teszik. Kétvágányú vasút vezetett volna Jugoszláviába. Azután jött a Rajk per.Titóval vége lett a barátságnak és vége lett a nagy tervnek is."

(Hasonlóan elvetélt terv volt a rövid ideig funkcionáló Dunaföldvár - Solt vasútvonal. " A vasútvonal fontos láncszeme lett volna az 1930-as években tervezett, úgynevezett belső vasúti gyűrűnek, amely a dunántúli városokat, Győrt, Komáromot kötötte össze a Duna-Tisza közén, Kecskeméten keresztül a tiszántúli városokkal, Gyomával és Békéscsabával." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Dunaf%C3%B6ldv%C3%A1r%E2%80%93Solt-vas%C3%BAtvonal)

"Kajmati szőlő hegy"

Néhai Dr. Nagy Béla tanár, szülővárosom kétségtelenül legjelentősebb helytörténésze „Solt nagyközség monográfiája (Solt, 1990.)” című munkájában a helyi földrajzi nevek etimológiájával (II. rész – Adalékok Solt nagyközség földrajzi neveihez) is foglalkozik.

A KAJMÁT-HEGY (IX./1) KAMÁTHÖGY címszó alatt olvasható: ”A név előtagja minden bizonnyal azonos tőről származik a Komát földrajzi neveinkkel. A Komját féle nevek végső fokon a latin caminata = terem, szoba, ebédlő szóra vezethetők vissza s német vagy szláv közvetítéssel kerültek nyelvünkbe. Alapalakjuk Komnyát, Kamnyát lehetett, amelyből hasonulással egyfelől a Komját, másfelől a Kogymát, Kagymát, ill. Kamját fejlődhetett ki. Solt lakói az egykori pásztorok ebédelő helyét őrzik a helynévben.”

Én a II. Katonai Felmérés térképszelvényén találkoztam a névvel "Kajmati szőlő hegy" néven. Mivel Bodajk, aminek van ilyen településrésze, elég messze fekszik Solttól, személynévnek gondoltam. A Radix gyűjteményében azonban nem található ilyen. A kérdést tisztázandó az Index névtani fórumán (http://forum.index.hu/ Nevek, családnevek magyarul) érdeklődtem. A fórum lelke, LvT a Kérdésemre kimerítő és meggyőző választ adott:

„„Kajmati (szőlő hegy)”: Hasonló földrajzi név több helyen előfordul az országban, pl.

Bodajk: „kajmádi hegy”, „Kajmát puszta” („Kajmát[h]puszta”), „Kajmád”, „Kajmáti és a Kajmát-erdei dűlők” —http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bodajk/pages/fejezetek_bodajk/009_birtokviszonyok_bodakjon.htm,http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bodajk/pages/fejezetek_bodajk/014_bodajk_az_1848_1914.htm
Szedres (régebben Fácánkert): Kajmád(puszta) — http://mdh.unideb.hu/helynev.php?c=12-93-41&adatlap=12-93-41/1&v=kajm%C3%A1d, https://www.google.com/maps?q=Szedres,+Kajm%C3%A1dpuszta,+Magyarorsz%C3%A1g&hl=hu&ie=UTF8&sll=46.434826,18.687922&sspn=0.0101,0.016866&oq=szedres+ka&hnear=Szedres,+Kajm%C3%A1dpuszta,+Magyarorsz%C3%A1g&t=m&z=16
Gerecse (Héreg): Kajmát-tető — http://termeszetbarat.hu/turistautak/hereg_-_erdeszhaz_-_kiraly-kut_-_kis-kiraly-kut_-_kajmat-teto_-_cigany-bukk_-_vizvalaszto_-_pusztama
Kemeneshőgyész: Kajmát (Kajmát puszta, Kajmát-major, Kajmáti, Kajmáti út, Kajmáti-dűlő) –http://tajertektar.hu/hu/tajertek/kajmát-1 , http://tajertektar.hu/tajertek/kajmát-akácos-1,http://www.cellbibl.hu/index.php/kemenesaljai-digitalis-konyvtar/17-digitalis/167-kemenesalja-helynevtara, http://mna.unideb.hu/pdf/026kemeneshogyesz-adatbazis.xls

Ez összevetve azzal, hogy ilyen primer családnév nem adatolható (a Kajmádi vezetéknevet másodlagosnak véve, l. később), arra utalt nekem, hogy nem családnév, hanem eltűnt település adhatta ezeknek a nevét.

Ezt az érzésemet megerősítette Kiss Lajos, aki a Földrajzi nevek etimológiai szótárában hozza a Kajmáti ’lakott hely Bodajk belterületétől nyugat-délnyugatra’ címszó. Ennek első adata: 1275. Kunmaty. Ennek alapján ő is elsődlegesen helynévi eredetűnek véli, és a Komjáti településnevek alakváltozatának véli. Ezek így az alakilag többes számú szláv *Komňaty (komnyati) helynévből származhatnak mny : mj (nym : jm) elhasonulással, amelyet egyes esetekben a mny : nym hangátvetés előzött meg. A szláv helynév jelentéséhez vö. cseh régikomňata ’lakó- és hálóhelység, szoba’, szlovák komnata ’tisztaszoba; tágas, szépen berendezett szoba’, újcseh, lengyel, szlovén komnata, orosz комната (komnata), ukrán кімната ~ ківната (kimnata ~ kivnata) ’szoba’ (~ ’lakószoba várban, kastélyban stb.’ ~ ’hálószoba’ ~ ’kincseskamra’), amely mögött a latin (camera) caminata’[fűthető] tűzhelyes/kandallós (helység); ház’ kifejezés szláv komьnata átvétele áll. Az eredeti név tehát olyan települést jelölt, ahol az egyszerű egyszobás házakkal (szláv istъba > szlovák stb. izba ’szoba’) szemben tagoltabb, jobban fűthető, gazdagabban berendezhető építményekből állt.

Kajmádi: Ez így a jelenkorban adatolható, és bízvást a Szekszárd melletti (a mai Szedres területére eső) valahai Kajmád településre (a mai Kajmádpuszta elődjére) utaló, az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelölő lakosnév. NB. A gyakori –ád végű településnevek hatására lehetett a Kajmáti-ből Kajmád(i). Ugyanez megtörtént a Komját(i) változattal is (l. később). Az –i lekopása is megfigyelhető a párhuzamos neveken, l. Komját (Komjatice, régi Komňatice, Szlovákia), Komjátszeg (Comşeşti, Románia), Magyarkomját (Великі Ком'яти/Veliki Komjati, Ukrajna), Temeskomját (Comeat, Románia), Vaskomját(Kometen, Ausztia).

Komját, Komjáti, Komjád, Komjádi: Valamely Komját(i) tagot tartalmazó településre utaló, az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelölő lakosnév. Az –i lehet lakosnévképző, de lehet magának a településnévnek a része is. Ugyanakkor az –i nélküli változat is eredhet talán –i-s településnévből utólagos lekopással (Vaskomjátnak volt Komjáti névalakja). Mivel *Komjád(i) település nem találtam, ezeknek a neveknek is az eredetibb formája Komját(i) lehetett, csak másodlagosan a gyakoribb –ád(i)végű nevekhez igazodhattak. Mégis l. a régi Komjádpataka, ill. Komjádszeg helyneveket, amelyek a maiKomjátpataka (Comiad, Románia), ill. Komjátszeg (Comşeşti, Románia) Csánki Dezső által említett Hunyadi-kori névváltozata: tehát helyi, történeti perspektívában talán –d-s településnevekkel is számolhatunk.”

A válasz nem mond ellent dr. Nagy Béla névmagyarázatának. Jómagam azt a feltételezést tartom belőle fontosnak, hogy ”nem családnév, hanem eltűnt település adhatta ezeknek a nevét”.

Solt területén a Tétel-halmi (Títélhögyi) és Révbér-pusztai ásatások után ezen a részen is érdemes lenne leszúrni a régészek ásóját.

Értökös

KITÁNCÓTATÁS

Hogy Sóton is gyakorlat vót ez a barátságosnak nemigön mondható szokás, mögbódogút édösanyám esetivel igazóhatom. Ű meséte.

Biztosan szép lëányka vót. Alighanem házasság reményiben élösítötte évekig ingyen nagyapámnak az ekevasat az a legény, akit Dupla Kovácsnak hallottam emlögetni.

Talán ű lött vóna az apám, ha azok a „rongy csikósok” Szentimrén ee nem tökítik a nagyapám csikaját. De a csikó szőre szálán eetűnt. Főjelöntés lött a dologbú, csendőrök kezdtek nyomozni utána. Ëgy Csere nevezetű aatiszt különösen gyakran jelöntött nagyapámnak a nyomozás helyzetirű, de azon kívű még éjjelizenét is húzatott édösanyámnak. Neki mög mér is në teccött vóna? De a faluba má tudták, hogy neki csendőrje van …

Ez vót a helyzet, amikor eemönt a bálba. A sértött legény barátai főkérték táncóni, kézrű kézre adták, oszt ëgyre közelebb vitték a bejárathó. Ott aztán ki akarták lökni. Szöröncséjire Imre bátyja mög annak a barátai észrevötték a dógot, oszt visszatáncótatták. A szégyön eemaradt.

Az eset után nem sokkal eemönt Pestre cselédnek, ott ismerködött mög édösapámmaa, aki Nagymajorba nyőtt fő, szóvaa majdnem falubeli vót. Sóton is házasodtak össze.

(Értökös)

SOLTI PINCÉK

Solton a Dunával párhuzamosan húzódik a solti Szöllőhegy. Az Alföldön a 124 m tengerszint feletti magasságával ez a legmagasabb pont. A soltiak csak egyszerűen högynek hívják. Itt van a solti szőlőtermelés legnagyobb része. A solti gazdák más határrészeken is művelnek szőlőt, de a boraikat a Szőllőhegy részeit alkotó Meleghegyen és Középhegyen épült pincéikben tartják.

A hegyen a humusz alatt vastag löszréteg van. Ebbe az agyagos talajba vájták ki valamikor több száz éve az úgynevezett pincelyukakat. Amikor kialakították a lyukat szépen elsímították a bolthajtásos formájú vájat felületét. Telerakták az egészet venyigével, rőzsével és begyújtották. A nagy hőtől az agyag cserépszerűre kiégett. Ez tartást is adott a falnak. A bejáratát ajtóval lezárták és kész volt a pince. A régi korokban sok pincét lakásnak is használtak a szegényebbek. A hegyoldalba vájt pincékből egész pincesorok alakultak ki. A két hegyrészen kb. nyolcszáz lyukpince van. Később a pincelyukak elé présházakat építettek. A pincék felett 6-8 méter vastag földréteg van. Ezért a pincékben általában 11 Celsius fok hőmérséklet van. Csupán egy- két fokos ingadozás van a nyári kánikulában, vagy a kemény téli fagyok esetén. A bornak ez az állandó hőmérséklet nagyon jót tesz.

Ma már sok pincelyukat téglával raknak ki. A présházak fölé, sokan emeletet építenek, amit hétvégi házaknak, vagy családi összejövetelek céljára használnak.

A pincelyukak elkészítésén kÍvül egy másik érdekessége is van a solti pincéknek. Nevezetesen az, hogy a pincesorok az úgynevezett Közös Kopárságon épültek. A közös kopárság a város tulajdonában van. Maguk a pincék viszont egyéni tulajdonok. Ezért a pincék között nincs kerítés, nincs telekhatár. Mindenki rendet tart a saját pincéje körül és azt sajátjaként gondozza.

Családi ünnepeket tartanak a pincéknél. Sőt hagyomány most már, hogy a szeptember negyedik szombatján tartott szüreti felvonulást összekapcsolják a Vécsey Károly Borlovagrend avatási ceremóniájával. Az avatást műsor követi, ahol fellépnek a nyugdíjas egyesületek tagjai, a solti mazsorettek, az Ifjúsági Fúvószenekar, Csíkdánfalva kitűnő zenekara, a Temerini Férfikórus, stb.

Ilyenkor a bográcsokban fő a sok, finom paprikás pörkölt. A pincéknél kóstolgatják a högy levét.

A jó zene mellet hajnalig tart a mulatság.

Nagy Gábor

CSŐSZ JÓZSEF:

DE NEHÉZ AZ ISKOLATÁSKA

(Egy solti életút)

A múltkor ígértem, most leírom e sorokat.
Csak számomra legenda, de inkább csak egy történet a sok közül. Előrebocsátom: összefoglaló, nem lesz szerteágazó. Se hely itt, se idő rá.
Kopaszhalomban születtem bábaasszony karjai között. Óvodába nem jártam, a csendes tanyán éltem gyermekkoromat első osztályos koromig. Drága Nagy Ernőnéné Marica néni vegyes osztályába jártam a kastély-iskolába. Első napon még anyám mellém ülve bátorított a padban a közösségi életre, hiszen abban eleddig egyáltalán nem volt részem. Apám jóvoltából már olvastam, szoroztam, osztottam – mindkét irányban. Ez az előnyöm megvolt.
Ha az alsósok voltak a délelőttösök, akkor a felsősök a délutánosok Ernő bácsi keze alatt. Vagy fordítva. Ha mi voltunk a délutánosok, akkor rossz időben, miután sárkaparóval letisztítottuk a cipőinket, bakancsainkat az épület előtt, akkor csendben bemehettünk a tanterembe, miközben Ernő bácsi a 4-8.osztályosoknak mindenféle komoly órákat tartott. Mi állva vártunk a sorunkra hátul, illetve hallgattuk a sok érdekességet. Minden osztály mást csinált, de így volt ez velünk 1-4. osztálybeliekkel is.
Ha az egyik osztály hangosan olvasott, akkor a másik éppen írt, másolt, fogalmazott, vagy éppen számolt, de lehet, hogy ollóval kézimunkázott vagy éppen kipróbálta festészeti tudományát. Kevesen voltunk. Ment minden, mint a karikacsapás.Persze mindig nagyon vártuk az óraközi szüneteket, amikor is a szűk udvaron játszottunk a magunk módján. Néha verekedés tört ki a félixiek és máshonnan bejárók között, de a hetes jelentése alapján, Marica néni helyreállította a normális rendet. Örömömre. Vékony gyerek voltam, nem bocsátkoztam verekedésbe, de nem is igen bántottak.
Egyre emlékszem. Azt hiszem, Turcsány Jancsi kérdésére „milyen húst szeretek”, valami badarságot válaszolva jelentettem ki: „kövéret”, mire megjegyezte: „azért vagy te ilyen sovány!” - Nem szoktam feldühödni, de most télidőben az öntöttvaskályha mellől úgy utánavágtam az apám által készített redőnyös tolltartómat, hogy a zsanírja azonnal szétszakadt. Máris féltem, hogyan magyarázom meg ezt otthon. Ügyem Jancsival persze nemsokára rendeződött. Igazán tenyeres-talpas gyerek volt, ki mert volna vele ujjat húzni?
Érdekes dolog, nem emlékszem hosszabb részletekre az iskolából. Egyébként is negyedik osztályban már Kissolton koptattam az iskolapadot, miután először nagymamámmal ketten, majd egész családommal beköltöztünk az Ódor-sorba, majd hivatalosan Bartók Béla utcai házunkba. Anyám 10 000 vályogjához apostagi bognárműhelyébe biciklizése, majd motorozása előtt apám készítette elő a törekes sarat. Minden utcabelié hasonló módon, hasonló méretűre készült, egy-két lakótársnak, szomszédnak talán másként.
Mercz Vincéné Hempoldt Erzsébet keze alatt folytattam az alsót, majd ötödikben, 1956 évében Joó Sándor lett az osztályfőnököm, aki testnevelést épp úgy tanított nekem, mint történelmet, földrajzot. Még később Újvári tanár úr (akiről újabban nem hallok) fizikát oktatott, Gál Jánosné Habaz Margit tanárnő, (akit sajnos mostanában nem látogattam meg a Danis doktor előtti házában) a biológiát magyarázta, sőt 8.-ban matematikai egyenletek megoldásával készített fel.pl.engem a továbbtanulásra. (Hogyan kerültem véletlenül az újvárosi technikumba? Majd később!) Rajzot, éneket, énekkart Menyhárt Imre vezetett nekünk, nagyon szerettük, ha a Kultúrban zongorán kísért bennünket. Az óra utolsó öt percében megfestette, amit nekünk egész órán kellett. A tanári asztalnál magyarázta el az élővilágot-biológiát, vagy éppen kísérletet mutatott be kémiából 8.-ban a terembeli elzárt szekrény szerény eszköztárából. (Sokáig ezt használta még Gaál Péter későbbi kollegám is, de erről majd máskor.)
Egy kicsit még az alsó tagozatról...

Ismétlem, negyedikes koromban kerültem a kissolti iskolába, persze ehhez először kissoltivá kellett válnom. Ez küzdelmes tanyabontással és házépítéssel járt a következő menetrendben.
Mivel én szüleimmel egyébként is az egykori grófnő kastélyában laktam, a nagyszülők pedig a mélyebben fekvő tanyában, annak szomszédságában, (előtte laktunk mi Nagymajorban is, a cselédházak egyikében), egyszóval ez a lakás adva volt mindannyiunk számára, volt búvóhelyünk a az öreg nádtetős bontásához. Ez viszonylag erős tetőelemekkel rendelkezett , tehát a korábban már szóvá tett vályogházhoz fel tudtuk használni. Nagybátyám kőműves volt, plusz apám bognár-ezermesteres készsége néhány sehédmunkással, felépült a házunk a Bartók Béla utca 26-ban, átszámozással 40-ben.
Ide költöztünk be először nagyanyámmal ketten, míg a kastélybázison a többiek osztozkodtak – már csak a földmunkák és egyéb tennivalók miatt is. (A bontásig volt egy néprádiónk a tanyában, apám egy hangszórót fölvezetett a „kastélyszállónkba”, s így legalább hallgattuk az akkori Kossuth „nagyszerű” híreit. Mintha most is hasonló lenne a média, megtoldva még a Migráns 1, Migráns 2 stb.tévécsatornáival! Ezt most persze félkomolyan mondtam, és inkább folytatom...)
Mondhatom, jól kezdődött a kissolti debütálásom...Azt mondja Laki Klári (most Dunaföldváron él):
· Te nem jössz az iskolába?
· ???
Derült égből villámcsapás! Elfelejtettem, mikor leszünk délelőttösök, mikor délutánosok. Tehát Kissolton is váltó rendszer volt, mint Nagymajorban. Én a tanyára kirándultam volna, s kiderült, hogy már várt a „munkahelyem”, azaz az azóta már lebontott közel százéves épület a Nagymajori út kanyarjában.
Szükség volt az osztályoknak a Sallai bácsi mellett álló erős épületre is (ma mentőállomás), illetve a központi hely szolgálta az okítást az igazgatói irodával, két tanteremmel, külön nevelői szobával, pedellusi kisépülettel (Garda bácsi, Nyúl néni stb.), illetve a ma konyhai részként vagy raktárként funkcionáló résszel, amely a mi 8.osztályunk törzshelye volt, azzal a bizonyos elzárt kémiai szekrénnyel.
A faház már nevelőkoromban készült társadalmi munkában, szabad szombatokon, sokáig több tanteremmel, illetve tornaszobával szolgált ki bennünket, sőt miután felszámolták az eredeti szárnyat az utcától beljebb eső sarokban, nevelői szoba is volt egyben.Még később óvoda lett, ma az óvoda elkülönítve az újépület iskolai termeitől tulajdonképpen különálló egységként működik a sportcsarnok mentén.

Jól elkanyarodtam, vissza a fősodrásba...

Csak egy sztori még negyedikből...
Mi, fiúk kézimunkáztunk a lányokkal együtt valahányadik órában. Eltűnt az ollóm – véltem - , általános motozás volt. Kiderült, hogy anyám vette ki a táskámból valamiért, s nem hoztam el aznap. Nagyon szégyelltem magamat a gyanúsítgatásom miatt, hogy valaki vette volna el tőlem. Persze azért a következő héten már nem beszéltünk róla...

Az ötödik osztály többszörörösen nagy váltás volt iskolaéletemben.
1956-ot mutatott a naptár. Szép őszi napon állok az iskolaudvaron a 8.-osokkal együtt, s megüti a fülemet a mondat: kitört a forradalom Pesten! Én ezt még nemigen értettem, csak akkor vált bennem is érzékelhetővé, amikor a kecskeméti úton dübörgő tankok robaja nemigen engedett bennünket aludni szerény hajlékunkban. Egyébként orosztanárom, az igazgatóhelyettes Balla Oszkár (Oszi) bácsi fia, Tibi, azután Vojt orvos fia meg talán Németh Józsi (ma operaénekes) lehettek e közlemény halk kikiáltói, ha jól emlékszem. Én még valóban fiatal voltam e tény értelmezéséhez szerény ősközösségi, később görög-római történelmi ismereteimmel felvértezve.

Nagyobb léptekben haladok tovább...

Jól tanultam.
Szorgalmam talán azért is hajtott a tudományok irányába, mert éreztem, hogy vézna gyerekként talán még mindig nem tudom behozni koraszülötti súlykülönbségemet. Utólag derült ki, hogy a háború bizony sok asszonyt kényszerített korábbi szülésre, velem kapcsolatban is ez történt.
Ötödikben Zsubori Pista bácsi volt a magyartanárom, az ő bátorítására szavaltam el, pontosabban olvastam fel az évnyitón saját, kicsit zötyögős ritmusú versemet. Azért megtapsolták. Nyolcadikban sajnos felsültem, mert annyira beleéltem magamat a szövegbe, meg aztán édesanyámra is rápillanthattam, mert elakadt a szavam valahol a közepén, lehívtak az udvari, földes színpadról, valahol a későbbi Gaál Péter bácsi használta szolgálati lakás orgonabokrai mellől...
Az igazán szép Várhalmi Évával szintén öröm volt elmélyedni a költők és írók műveiben, vagy az előadásszerű olvasásban, mint ahogy a csinos Takács Mária is jól irányította figyelmünket a pontos számolásra. Megfelelő tempóban, sok gyakorlással haladtunk előre. Így mélyültek el az ismereteink, erről egy-egy tanárunk nevét említve már szóltam.
Hadd emeljem most ki Balla Oszkár = Oszi bácsi nevét, aki nem mondom, hogy nem osztott olykor-olykor kokszit a fejekre az oda nem figyelés, suttogás stb. miatt, de elvárta, hogy tudjuk az oroszt, s vigyázott arra is, hogy pl.én véletlenül se csúsztassam közelebb a dolgozatfüzetemet a szomszédokhoz. Én szerettem az oroszt. Egy nyelv, ami nem az anyanyelvem, érdekes a kiejtése, persze még nem tudtam, egyáltalán hasznát veszem-e majd...Oszi bácsi, mivel szlovákiai magyarként kitelepítéssel került a kissolti iskola melletti szolgálati lakásba, azaz Soltra, kiváló úriember volt, jól beszélt csehül, németül, sőt oroszul is.Tanítási módszereit ugyan maga választotta meg, de maga a nyelvtanítás diktálta: mindig humorral, mindig játékosan, kiváló rajzokkal illusztrálva a táblán – így tanított. (Egyébként már tanárkodásom idején egyik értekezletünkön az egész tanári kart élethűen lerajzolta mindenki ámulatára.)

Az oroszról még csak annyit, hogy már elsős gimnazista koromban az akkori nyelvtanárom nem hitte el: ötösre írtam meg a dolgozatomat, ezért megismételtette velem. Az is ötös lett. Oszi bácsinál jól megtanultam ennek a nehéz kiejtésű idegennyelvnek az alapjait.Másodikban már Gyuri bácsi versfordítással bízott meg, ismerve, hogy én az osztály faliújságján mindig megjelenek valamilyen friss verssel. Amikor összehasonlítottuk a fordításainkat a téli szünet után, jöttem rá, hogy Szimonov: Várj reám-ja volt a feladatom. Én egy kicsit szabadabban kezeltem a költő nyelvi anyagát, ő pontosabban, különben is a világ legnehezebb dolga szótagszámra pontosan, sőt verslábakat is érzékeltetve más nyelvből fordítani úgy, hogy a versszakok tartalma se csússzon el több sorral is...Magyarul persze sokkal könnyebb, mint ahogy jelenlegi verseimben sem tudom nélkülözni a verslábakat, annyira belém ivódtak ezek a verstani fortélyok. Ezt már inkább amatőr hobbimmal kapcsolatban említem.

Majdnem technikus lettem...
Habaz tanárnő, aki mindig is így hívatta magát, alaposan felkészített engem matekból az újvárosi technikumi felvételire, ami sikerrel is járt. Annyiban nem, hogy nem gépésznek vettek fel, hanem kohásznak. Nohiszen: én – kohász?! Meg aztán én meg a technikum? Fogalma sem volt a családomnak sem, de nekem sem hogyan tovább a tanulással, mi legyek, ha még nagyobb leszek! Pilóta és vegyészmérnök álmaim persze rég elröppentek, hiszen azok csak jól hangzó nevek voltak, semmi egyebek. A testnevelés órai felmentéseim nem voltak alaptalanok: gyenge szív dobogott vézna testemben, s ehhez még korai magasvérnyomás párosult. Egész biztosan nem a nyugodt, masszív apámtól, hanem a temperamentumosabb anyámtól örököltem. Tápay doktor már állandó gyógyszert írt ki számomra, hogy egyáltalán csillapodjanak a tüneteim.(No a tünetek meg a gyógyszerek! Ma is marékszámra minden nap, s bár sok pénzbe kerül, de enélkül tényleg nem megy évtizedek óta!)
Két hétig voltam technikumban. Nagybátyám észrevette vergődésemet. Tudva arról, hogy előző napi szájharmonikázásom miatt a negyedikesek az évnyitó ünnepség előtt lépcsőtakarításra kényszerítettek, no meg lelki bajaim miatt is, anyámékkal egyetértésben a dunaföldvári gimnáziumba hozott bejáró tanulónak. Első napokban a latinos lányos „A” osztályba ültettek, ami elég kínos volt, míg végre a német-oroszos 46 fős B-be kerültem, azaz a vegyesbe, fiúk – lányok közé. Megnyugodhattam végre. Megnyugvás? Most jött csak a haddelhadd: be kellett (volna) pótolnom az elmulasztott két heti matekot, hogy a többiről ne is beszéljek. Pótolni a német szavakat. Szerencsémre valamennyit tudtam németből is, mert Oszi bácsi, aki tudjuk, nagyon jól beszélt németül 1956 telén felugrasztotta az osztályt: Ki akar az orosz helyett németet tanulni? Vigyázzba állt mindenki, hogy néhány hónapig felüdülhessünk a német szavak által, aztán a forradalom után (anyám mindig így mondta, csak én „javítottam ki” a tanulásom során szerencsétlenül ellenforradalomra), szóval utána ismét biflázzuk/bifláztuk is az orosz ragozást. Oszi bácsi megtoldotta egy-két nyalánksággal: srst – próbálkoztunk kiejteni a „szőr” jelentésű cseh vagy szlovák szót – sikertelenül. De a nyelvtöréssel együtt azért könnyebb volt a többi!

E kitérésem után írom: német nyelvtudásomat már a gimiben Weszner tanár úr edzette, akit szinte mi, diákok tanítottunk magyarul. Őt „disszidálása” után helyezték Földvárra németet tanítani. Ilyen idegennyelvi, aztán Irénke néni magyartanítása nyomán anyanyelvi, Csákvári tanár úr irodalom-film-esztétikai szakköri alapozását követően, egy kicsit a matematikától ódzkodva, de alapvetően jelesre érettségiztem az alma mater, valamikor apácazárda falai között. Ma már évente bizonyítjuk ezt a diák-összetartozásunkat hangulatos találkozóinkon Földvár egyik-másik csárdájában. Jó volt MLG-s diáknak lenni akár jelvényes sapkában, akár anélkül. Megérte buszozni minden nap, kezdetben a „fakarusszal”, elég gyakran kofák kosaraival a fejünkön, tankönyvet bújva. Jó volt „kiszezni” a Duna-parton, vagy sétálni a hídon, a szigetben, még ha osztályfőnökünk felesége rá is pirított a párokra. No és a férje, aki matekot tanított, és már az ajtóból a tanári asztalra dobta az osztálynaplót, majd sejtemesen lapozva hívta a felelőt: Jöjjön ki a táblához máris...!? Szegény Máris, Marika, már örök álmát alussza szülőfalujában, reszketett velünk együtt. De jó volt! Főleg a matekszakkörösöknek könnyebb volt. Diákságomra nosztalgiázva gondolok vissza mindig.

1960-ban kerültem ki az általánosból 15 társammal együtt, akikkel már régóta nem találkoztunk tanulótársi szinten. Már nem él egykori osztályfőnökünk, Joó Sándor sem, akit még tolószékben Psenák Józsi barátom hozott ki szeretett iskolámba, Kissoltra – ő is itthagyott bennünket már régebben.
1964-ben érettségi bizonyítvánnyal a kezemben képesítés nélküli nevelő lettem Kissolton, egykori iskolámban. Hogyan történt?
No ezt még elmesélem ebben a részben...

Harmadikos gimnazista voltam, amikor édesapámat fűrészes baleset érte pesti munkahelyén az Erdértnél vagy a Fűrfánál. Sajnos egyik ujját rögtön elvesztette. A mentő az erzsébeti Koltói Anna Klinikára szállította, de (akkor sem volt sokkal emberibb az ellátás) a folyosón, a csak bőrmegtartotta, véres ujjait bebugyolálva, nyögdécselve várakozott az egyszerű esetű emberek sorában. A gyűrűs ujját nem tudták megmenteni. A tanársegédnek fél disznót ígért, ha megcsinálja, összeszegecseli a „majdnem ujjat”, de nem vállalta, vagy nem akarta vállalni, már ki tudja. Három ujját azért használhatóra görbíttette/szegecseltette, hogy mint bognár kalapácsot tudjon fogni, dolgozni tudjon. A jobb kezéről volt szó, a legfontosabb kezéről. Mivel a kezelések évekig elhúzódtak, még néha valamiféle műtét reménye is fel-felcsillant, aztán elhalt, ezért én úgy döntöttem: DOLGOZNI FOGOK! Így is lett.
Érettségivel a kezemben tehát a dunavecsei Járási Hivatal Tanügyi Osztályára mentem el jóapám kíséretében (szegény, nyugodjon anyámmal együtt, akit hét évvel élt túl). Egykori iskolaigazgatómat, a későbbi dr. Nagy Béla igazgató urat pillantottam meg, aki éppen a tanévet tervezte az osztályvezetővel. Megkérdezte tőlem: ha éppen munkát keresek, akkor nem volna-e kedvem tanítani jönni Kissoltra, neki pontosan nevelőre volna szüksége. Rögtön kötélnek álltam. Valahogy ínyemre volt, kapóra jött a dolog.
Hamarosan szerződéskötésre került a sor, s én képesítés nélküli nevelő lettem 1000 Ft alatti fizetéssel egykori iskolámban, ahol negyediktől nyolcadikig koptattam a padokat. Véletlen? Az. Ilyen a sors? Így is, úgy is mondhatom, ez már a lényegen nem változtat.
Azért arról a 42 évről még lenne néhány szavam... (Folytassam?)

Ott hagytam abba, hogy 1964-ben a Kissolti Általános Iskola képesítés nélküli tanára lettem Nagy Béla, majd dr. Nagy Béla jóvoltából. (Ő már igazgató korában, az én alkalmazásom idején doktorált Móricz Zsigmond műveinek elemézéséből.)
Máris kérdezheti mindenki: nem volt furcsa volt diákként most beosztott nevelővé, kollégává válni? Erre máris azt válaszolhatom, hogy az első státusz-megjelölés az igazi, mert – bár kollégája is lehettem volna a szó szoros értelmében, mint például Gazsi József (későbbi iskolaigazgató), de a távolságot a múltban beivódott kapcsolat megtartotta közöttünk. Nem mondom, hogy három lépésre, ki tudja, mennyire. Sohasem volt a viszonyunk kollegális, én legalábbis mindig éreztem a folyton feltekintés szükségét, míg csak főnököm volt. Akkor is, amikor segítettem a Solt történetének az áttekintésében, akkor is, amikor pl. kocsit vezetni tanítottam, akkor is, amikor motorral vagy kocsival értekezletekre vittem egy tábla csokiért...nem folytatom.
Tulajdonképpen a javamat akarta. Jól ismerte a képességeimet. Oszi bácsi nyugdíjaztatásakor Bodicsi kollégának ( aki földrajzot, történelmet, éneket, karéneket tanított az idők során) ajánlotta fel a helyettesi pozíciót és – nekem. Anyám lebeszélt, hallgattam a szavára, hátha nagyon kihasznál engem stb. Nem vállaltam. A kollégám volt a rangidős, ő látta el az ügyeletet délután, illetve főnökével együtt órákat látogatott, ellenőrzött délelőtt, összehangolták az iskola, a nevelőtestület vezetését.

Egy kicsit előreszaladtam,vissza a beilleszkedésemre...

Hát a világ legnehezebb feladatát vállaltam, amikor régi iskolámba kerültem nevelőnek. Egyrészt nem voltam felvértezve kellő tudással, csak egy Szemerédy István, járási oktatási igazgató irányította gyorstalpaló tanfolyam receptjével. Másrészt: a nyolcadikosok és az én életkorom között mindössze négy év különbség volt. Kapun kívül tegeztek, benn magáztak. Valahogy nem állt nekik jól a tanár bácsizás, mosolyogtak, néha vigyorogtak, látszott az arcukon.
Prikkelné Homó Borika az egyik történelemórán saját személyijét nyújtotta át szemléltetésre, adatmegvizsgálásra, amikor éppen ezt a témát tanítottam. Amikor pl. Kemény András kollégámat kellett helyettesíteni, akkor a szomszédunkban lakó csinos kislány órájára kellett bemennem Ady-verset elemezni, meg Himnuszt kívülről tanítani...erre mondják ma a fiatalok, kissé cikis volt. De azért szót fogadtak nekem.
A tananyag volt a fontos, persze amikor a táblára írtam, vagy elfordultam (igaz, a padok között járást mindig felhasználtam fegyelmező eszközként, füzet- vagy dolgozat-ellenőrzésként, tehát ritkábban adtam rá okot, de) rajtakaptam őket, hogy rólam susognak, nem csak egymással. Mondom: borzasztó nehéz volt 4-5 évig tanítanom. No meg a másik: Kovács János, egykori Áfész-elnök, takarékigazgató osztályában pl.mintegy 35-37 főnek tanítottam történelmet az útkanyarbeli, irodával és másik olajospadlós teremmel együtt lebontott helyiségben. Nagy volt a bontáshatár, el kellett fogadnunk a létszámot, nem volt könnyű boldogulni semelyik kollégának. Igaz, termünk sem lett volna hozzá. Majd csak jóval később, amikor megépült a mai nyugdíjas klub két tantermes modern, világos épülete, meghagyva a konyhának, raktárnak a már említett szárnyat.
De ezzel már rá is tértem arra, hogyan sikerült beilleszkednem a kollégák közé.
A körzetesítéssel kissolti állományba került pl. Ilike néni (Prikkel Sándorné), de több központból kijáró kolléganő épp úgy, mint távolról Soltra került alsós, felsős bejáró nevelő, akikkel kiegészülve egyre népesebb tantestület része lehettem. Erről csak ennyit.

Hogyan folytattam az egzisztenciám kiépítését?

Első tanítási évemben nem tanultam tovább. A következő tanévben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakára nyertem felvételt. (Béla bátyám egyetemet képzelt nekem, de a zsákutcába vezető orosznyelvi elővizsga kudarca eléggé elbátortalanított tőle.)

1965 – 69 között végeztem a főiskolával.

Külön sztori, hogyan tanultam, hogyan készültem a vizsgákra...

Amíg Bartók Béla utcai házunkban közvetlenül nagyanyámék mellett volt a tanulószobám, sokszor még elemlámpát is használtam a szakaszokra osztott történelmi, irodalmi, nyelvtani, pedagógiai jegyzetek 1000 oldalainak elolvasásához, jegyzeteléséhez. Nem ők vigyáztak arra, hogy ne zavarjanak, hanem én, hogy ők aludjanak nyugodtan. Hát nem furcsa? De így volt. Szerencsére nem négy évig, de sokáig.
Fél évig a hajnali 1-es vonattal jártam föl a reggel 8-kor kezdődő, Erzsébet híd melletti konzultációkra, különben elkéstem volna, s ha igen, háromszori késés eltanácsolással járt volna. Később rájöttek, hogy 9-kor kellene kezdődnie az óráknak.Általában Szegeden vizsgáztunk, néha Pesten.Egyik alkalommal csak úgy értem el a vizsga kezdetét, hogy apám vitt el motoron: felfeszítette a kecskeméti sorompót, hogy a buszt elérve időben lejussak a Hősök Kapujához.. Nem kis kaland volt!
1967-ben szaktanító lettem, 1200-ra emelkedett a fizetésem.
Nem említettem még, hogy a Gyukity Bódog vezette énekkarból csak akkor léptem ki, amikor a szigorlatomra került sor. Magánéletem egyáltalán nem befolyásolta iskolai működésemet (1974-ben házasodtam, lányaim 1975-ben, 1977-ben születtek), sőt egyre jobb ötletekkel, a gyerekekhez egyre hatékonyabb módszerekkel közeledve végeztem munkámat. Kollegális felszabadulás-érzetem is természetesebbé vált, azaz jobban éreztem már magamat munkahelyemen.
Nagy Béla szinte barátian segített, bizonyos módszereit megkedveltem, sőt továbbfejlesztettem.
Megoldotta a hétfő reggeli sorakozók rendjét: közös énekkel, közös tornával, tisztasági, magatartási és egyéb versenyek beszámolóival , a hét ünnepi, ifjúsági mozgalmi vagy más eseményeinek előkészítésével. Rend, fegyelem, tisztaság volt az iskolában.
Elmagyarázta: mindig legyen számonkérés az órákon, az új anyagot sokoldalúan szemléltessem (térképpel, diákkal, könyvekkel), türelmesen beszéljek, írassam akár a kis – akár a nagydolgozatot – alapos előkészítés után. Különben nem is tanulnak, nem is tudnak a gyerekek.Óra végén mindig legyen összefoglalás, és kellő idő álljon a házi feladatok előkészítésére is. Sokszor behívott a történelemóráira, példát mutatott, nem csak ellenőrzött engem. Ez akkor feszültté tett, de hasznomra vált.

Próbáltam követni jó módszereit, szokásait,

Hogyan?
Mindhárom tantárgyból tudáskártyákat, feladatkártyákat készítettem az egész évi anyag feldolgozásával. (E rendszeremmel járási módszerversenyt is nyertem Kalocsán.)
E kártyákat mind szóbeli, mind írásbeli felelés alkalmával felhasználtam.
Mindig volt 2 szóban felelőm, akiknek meghallgatása alatt a többiek vagy a táblánál író feladatát oldották meg, vagy némaolvasással, gyűjtőmunkával dolgoztak fel bizonyos témákat.
Ha más munka nem akadt, akkor 5 percben közösen (frontálisan), kérdésekre ismételtük át az előző anyagot.
Számonkérésre 15 percet, új témára 20-25 percet, összefoglalásra 5-10 percet fordítottam.

Nehéz volt tanítani e szakpárokat, de szerettem csinálni...

Ha nem vállaltam délutáni napközit, akkor ebéd után máris kisdolgozatokat, illetve a gyerekek minden aznapi vagy régebbi fogalmazási, helyesírási stb.munkáit javítottam ki és az ő javításukat is ellenőriztem. Minden nap nehéz táskával tértem haza, s azzal is indultam az iskolába.
DE NEHÉZ AZ ISKOLATÁSKA! - adtam a címet emlékezésemnek... De a tanáré is nehéz volt, legalábbis az enyém mindig.Rengeteg idő ment el ezzel. Történelemből témazáró dolgozat javítása esetén óravázlataikat is megvizsgáltam és a durva hibák korrigálására szólítottam fel őket. Szinte nem maradt javítatlan füzet!!! Ha napközis voltam, addig nem lehetett játék, sport, amíg mindenki nem ellenőriztette a házi feladatát. Alsósét is, felsősét is javítottam.

Mi boldogított több mint négy évtizedes pályafutásom idején?
Sok minden.
A 12 évig folytatott úttörőmozgalom a nyári táboraival. Mátraszentlászlón még két volt tanítványom segített a gyerekek kirándulásaiban, programjaiban, aztán már kollégák is belátták, ez számukra sem megfizethetetlen nyári időtöltés, sőt Magyarország szép tájait is bejárhatják. Óbányán éjszaka tértünk nyugovóra, mert eltévesztettük a turistautat. A másnapi reggeli torna elmaradt. A fiúk ki- ki akartak törni sátraikból a szebbik nem megtekintése érdekében, nem egyszer a gyermekőrök segítéségével.Résen kellett lennem elég sokszor, a táborvezető nem sokat alhatott!!!
A 3193.sz. Vécsey Károly Úttörőcsapatnak lövész- és KRESZ-szakköre is volt. Ez utóbbi keretében gyerekek állítottak le forgalmat az 52-esen, hogy társaik a zebrán biztonsággal áthaladhassanak, olykor felnőtt rendőrök segítségével. Németh Domonkos, Domi kollégám jó példával járt elöl!
Emlékszem a rengeteg verseny közül a mesemondókra, a szavalókra, a műsoraimat tucatszám bemutató énekkari, ünnepi fellépésekre iskolán belül vagy éppen a település évfordulóján.Ezeket az írásokat vagy éppen az akadályversenyek forgatókönyveit még ma is őrzöm. Ha akarná, akkor a mai iskola is hasznosíthatná! Hátha felhasználják unokáim.
Egy fegyelmezési élményemről azért még szólok.
Kezdő koromban kint járt nálam óralátogatáson szépemlékű Bodicsi Józsefné szakfelügyelő kolléganőm. Látta, hogy nem bírok az egyik órát állandóan zavaró tanulóval, ezért az egyik szertári szekrényhez ( sarokba) állította, háttal a többieknek. Küszködöm a történelmi tények magyarázatával, szemléltetésével, amikor az elfelejtett gyerek kiszól a bozontja mögül:
Meddig álljak itt, karácsonyig?
Egy másik alkalommal küzdelmem szintén kudarccal járt, mert amikor az órát beszéddel zavarók felé tartottam, azok az öreg épület ablakán egyszerűen kiugrottak az udvarra. Hát ilyen is volt...És az osztálytalálkozók résztvevői el is szokták ezeket mesélni alkalmanként mindenki szórakoztatásársa.
Ha akadt is kisebb-nagyobb incidens bizonyos tanulókkal, azt családlátogatásokon tisztáztuk. Fontosnak tartottam, hogy ne csak saját osztályomba járók szüleit látogassam meg főnökségem idején, hanem minden olyanét, akivel a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam előre jutni a tanulásban, vagy éppen bukásra állt. A buktatást sohasem tartottam fegyelmező eszköznek, sőt elítéltem másoknál is.A magam kudarcának éreztem, ha mégis megtörtént, hiszen valahol mégis én hibázhattam.
Nyugdíjas koromban voltam népdalkörvezető, s vagyok hegedűs a nótakörben. Szerényen, szinte észrevétlenül élek családommal.Rengeteg verset írok a Facebookra, karbantartom magamat szellemileg. A testiről egy idős ember már neigen beszéljen, inkább sportoljon, kerékpározzon, ugye?!

Elnézést, hogy ilyen hosszan elvontam az olvasóim figyelmét. Történetem csak egy a sok közül. Már közben is kiderülhetett, hogy szó sincs legendáról, ne is váljon azzá az én távozásom után sem. Azért talán példa lehet arra, hogy mindig pozitív példákra van szüksége az ifjúságnak saját előrejutásához. Ők persze úgyis a maguk útját járják. Csak tegyék helyesen!
Az én 11 éves Flóra unokám is, a 9 éves Ádám is! Tanuljanak jól, bármelyik iskolába kerülnek. Tudom, az ő táskájuk is most egyre nehezebb, de Farkas Sándor kémiát tanító kollégám (dr.Faragó Márta doktornő férje) idézte anno:
„TEHER ALATT NŐ A PÁLMA !”

Csősz József (42 évet tanított, 11 éve nyugdíjas magyar-történelem tanár)

Kiss József:

Volt egyszer egy Mezőgép.

A cég története az 1940-es évekig nyúlik vissza, hiszen az Agrikon Solt Gépgyártó Részvénytársaság jogelődjét 1948-ban alapították, az akkori gondolkodásmódnak megfelelően szocialista szellemben.

1948. Solt – Nagymajor központtal megalakul az Állami Mezőgazdasági Gépállomás.
Feladata a község szegényparaszti rétegeinek támogatása, és a „szocialista” mezőgazdaság megteremtésének segítése volt. Dolgozóinak létszáma az 1940-es évek végén 30 fő.

1952. A Gépállomás Nagymajorból a jelenlegi telephelyére – gróf Nemes Albert kastélyába és parkjába – tette át székhelyét.

1955. A solti vállalat a hartai és dunavecsei Állami Mezőgazdasági Gépállomással bővül. A fuzionált gépállomások a solti brigádszállásaivá váltak.

1960. A Gépállomás bővül és megépül az új szerelőcsarnok.

1962. A Gépállomás beleolvad a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatba, melynek keretében Gépjavító Állomássá szervezik át. A Gépjavító kezdetben az összes mezőgazdasági gép javításával foglalkozik, majd szakosodás folytán specializálódik az MTZT-5 és az UTOS-45 típusokra.

1966. Megindul a Gépjavító fejlesztése: forgácsoló csarnokkal, új gépekkel, öltözővel, fürdővel és irodával bővül az üzem.

1968. Megindul a gépgyártás a solti egységben. A korábbi Gépjavító Állomás a Kecskeméti Mezőgép Vállalat 5. számú gyáregységévé válik. A termelés és a gyártási technológia korszerűsítése folytán kialakul a lakatos-, a forgácsoló üzem és egy külső megrendelésre dolgozó szerviz. Kezdteben a termelés a különböző gyártó vállalatokkal történtő kooperációs munkákból szerveződött. (Pl. IKARUS-al vázak építése).

1969. A további növekedés keretében jelentős előrelépés volt a CO2 védőgázas hegesztő berendezés-beállítása, majd később a forgácsoló gépek telepítése, a daraboló- és melegüzemi rész kialakítása.

1971. Elkészült az első saját gyártású gép, a PSZ-1 elnevezésű szőlőnyitó, amelyből az első évben 92, a második évben 170 darabot készítettek.

1974. Megkezdődik a „Tárcsás” talajművelő eszközök gyártása T-480 típussal, melyből ebben az évben 94 darabot gyártottak. Ugyanekkor indul a SIL-12 elnevezésű kultivátor készítése is 70 darabbal.

1975. A hetvenes évek közepétől a gyár kultivátorok, szőlőnyitók, tárcsák és kefemosók készítésével foglalkozott, a jelentős pótalkatrészgyártás mellett. Termelési érték a tárcsás talajművelő gépek és azok pótalkatrészeinek gyártásával jelentősen megnőtt.

1981. Megkezdődik a Kilián György lakótelep építése az 52-es műút északi részén, amely a gyáregység dolgozóinak lakhelyéül szolgál.

1982. A nyolcvanas évek elejére a gyár a korábbi Gépjavító többszörösére nőtte ki magát. 1982. december 31-én dolgozóinak száma 211 fő volt. Éves átlagkeresetük pedig: 31.200.- Ft. A gyáregység eszközértéke: 31.200.000.- Ft.

1987. Szervezeti átalakítás következtében a cég leányvállalati formában működik tovább és az anyavállalat névváltoztatásának következtében felveszi az Agrikon nevet. Elindul az önálló gyártmányfejlesztés, az új piacok felkutatása.

1990. A cég önállósul és létrejön az Agrikon Solt Gépgyártó RT.
A kilencvenes évek elején a cég nehéz anyagi helyzetbe kerül, melynek következtében létszámcsökkentésre kerül sor. A kezdeti 200 feletti dolgozói létszám 61 főre csökken.

1995. Túljutva a rendszerváltozás és az önállósodás kezdeti nehézségein 1995-ben jelentős tevékenységi kör bővítésre kerül sor. Az Agrikon Solt megvásárolja a nagymúltú Szentendrei Kocsigyár pótkocsiainak gyártási jogát. Később a pótkocsi paletta tovább bővül a HÓDGÉP-től megvásárolt HMB típussal.

2004. A részvénytársaság többségi tulajdonosai átruházzák részvényeiket egy új, magánbefektetőkből álló körnek.

2005. Az tulajdonosi kör egy fiatal, dinamikus vezetőséget bíz meg a cég irányításával.

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

poerAppodotaply

(erarburbvax, 2022.02.10 15:20)

<a href="https://stromectoleth.com/">ivermectin 80 mg
</a>

Válasz

Funny animals video 2022

(Jamesmus, 2022.02.01 18:22)

<a href=http://www.youtube.com/watch?v=TCi0m4gEITY>Funny animals video 2022</a>|

Válasz

купить обратные ссылки

(Bobbytaunc, 2022.01.27 09:42)

<a href=https://zen.yandex.ru/media/id/61a747d35d05e073f4def2f9/chto-takoe-backlinks-obratnye-ssylki-61a87c71f355f219fd087990>backlinks</a>

Válasz

Перевод документов

(BrandonCoefs, 2022.01.25 06:39)

https://maps.google.co.tz/url?sa=t&url=http://xn-----7kccgclceaf3d0apdeeefre0dt2w.xn--p1ai/perevod-rezyume-novokuznetsk.php

Válasz

Заработок в интернете

(MichaelTox, 2022.01.25 06:26)

https://images.google.cz/url?sa=t&url=https://vk.com/zarabotok_v_internete_dlya_mam

Válasz

Христианская песня Таков наш Бог

(JeffreyDup, 2022.01.25 01:45)

<a href=https://zen.yandex.ru/video/watch/61e8fc1ec62c352dcd477fe4>РџРµСЃРЅСЏ РџСЂРёРЅС†С‹ Рё РїСЂРёРЅС†РµСЃСЃС‹</a>

Válasz

Замена венцов в Новокузнецке

(Jackiejal, 2022.01.24 22:53)

https://maps.google.ae/url?sa=t&url=https://vk.com/otmostka_nk

Válasz

купить обратные ссылки

(Bobbytaunc, 2022.01.24 22:46)

<a href=https://zen.yandex.ru/media/id/61a747d35d05e073f4def2f9/chto-takoe-backlinks-obratnye-ssylki-61a87c71f355f219fd087990>РєСѓРїРёС‚СЊ РѕР±СЂР°С‚РЅС‹Рµ СЃСЃС‹Р»РєРё</a>

Válasz

игра космическая стратегия на пк

(Rubenswary, 2022.01.24 22:29)

<a href=https://www.youtube.com/watch?v=Y4x8LV9PnOg&t=2s>Р›СѓС‡С€РёРµ РРіСЂС‹ РЎС‚СЂР°С‚РµРіРёРё</a>

Válasz

Работа

(Donaldsen, 2022.01.24 20:50)

https://vk.com/rabotanovokuznetsk

Válasz

Христианская песня Таков наш Бог

(Willardnit, 2022.01.18 10:14)

<a href=https://zen.yandex.ru/video/watch/61e660221410166533e8381c>РџРµСЃРЅСЏ РўРµР±СЏ Р»СЋР±Р»СЋ</a>

Válasz

Христианская песня Я счастлив со Христом

(Ronaldprolf, 2022.01.17 11:35)

<a href=https://www.youtube.com/watch?v=Srwjyvs87WI>РҐСЂРёСЃС‚РёР°РЅСЃРєР°СЏ РїРµСЃРЅСЏ Р§СѓРґРЅС‹Р№ С…СѓРґРѕР¶РЅРёРє</a>

Válasz

Заработок в интернете

(MichaelTox, 2022.01.14 22:39)

https://images.google.com.do/url?sa=t&url=https://vk.com/zarabotok_v_internete_dlya_mam

Válasz

Работа

(Donaldsen, 2022.01.14 10:41)

https://vk.com/rabotanovokuznetsk

Válasz

игра космическая стратегия на пк

(Rubenswary, 2022.01.14 10:20)

<a href=https://www.youtube.com/watch?v=Y4x8LV9PnOg&t=2s>Р›СѓС‡С€РёРµ РРіСЂС‹ РЎС‚СЂР°С‚РµРіРёРё</a>

Válasz

Христианская песня Я счастлив со Христом

(JeffreyDup, 2022.01.13 21:04)

<a href=https://xristianin-world.blogspot.com/2022/01/blog-post_12.html>РҐСЂРёСЃС‚РёР°РЅСЃРєР°СЏ РїРµСЃРЅСЏ Р§СѓРґРЅС‹Р№ С…СѓРґРѕР¶РЅРёРє</a>
<a href=https://zen.yandex.ru/video/watch/61dfbb84bc05c57136a78750>РҐСЂРёСЃС‚РёР°РЅСЃРєР°СЏ РїРµСЃРЅСЏ Р§СѓРґРЅС‹Р№ С…СѓРґРѕР¶РЅРёРє</a>
<a href=https://zen.yandex.ru/video/watch/61dff97703267516a2a4df5a>РћС‚РєСЂС‹С‚Р°СЏ Р‘РёР±Р»РёСЏ</a>
<a href=https://zen.yandex.ru/video/watch/61dff66240e40b385f661060>РЎС‚РёС…РѕС‚РІРѕСЂРµРЅРёРµ "РРјСЏ РјР°РјРёРЅРѕ"</a>
<a href=https://zen.yandex.ru/video/watch/61dff7e6c68948034c25b118>Р”Р°Р»РµРєРѕ Р·Р° РіРѕСЂРёР·РѕРЅС‚РѕРј</a>

Válasz

Христианская песня Я счастлив со Христом

(Willardnit, 2022.01.13 20:52)

<a href=https://zen.yandex.ru/video/watch/61dff66240e40b385f661060>РЎС‚РёС…РѕС‚РІРѕСЂРµРЅРёРµ "РРјСЏ РјР°РјРёРЅРѕ"</a>

Válasz

Христианская песня Я счастлив со Христом

(JuliusNek, 2022.01.13 20:49)

<a href=https://xristianin-world.blogspot.com/2022/01/blog-post_12.html>РҐСЂРёСЃС‚РёР°РЅСЃРєР°СЏ РїРµСЃРЅСЏ Р§СѓРґРЅС‹Р№ С…СѓРґРѕР¶РЅРёРє</a>

Válasz

Христианская песня Я счастлив со Христом

(Ronaldprolf, 2022.01.13 20:46)

<a href=https://zen.yandex.ru/video/watch/61dff7e6c68948034c25b118>Р”Р°Р»РµРєРѕ Р·Р° РіРѕСЂРёР·РѕРЅС‚РѕРј</a>

Válasz

купить обратные ссылки

(Bobbytaunc, 2022.01.12 09:40)

<a href=https://vk.com/backlinks_link>РѕР±СЂР°С‚РЅС‹Рµ СЃСЃС‹Р»РєРё</a>

Válasz

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Következő »

Most:	1
Összes:	44995
30 nap:	624
24 óra:	13

DUNAMENTI HELYTÖRTÉNÉSZ

Solt

Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából – Pest-Pilis-Solt Vármegye és kiegészítések

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Bacs_kiskun_megye/pages/Pest_pilis_solt/003_pesty_frigyes.htm

Régészeti leletek Révbérpusztáról

Solt történelmének gazdag középkori és őskori leletanyagára bukkantak

Kép forrása: hir.ma

Kiss József:

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

poerAppodotaply

Funny animals video 2022

купить обратные ссылки

Перевод документов

Заработок в интернете

Христианская песня Таков наш Бог

Замена венцов в Новокузнецке

купить обратные ссылки

игра космическая стратегия на пк

Работа

Христианская песня Таков наш Бог

Христианская песня Я счастлив со Христом

Заработок в интернете

Работа

игра космическая стратегия на пк

Христианская песня Я счастлив со Христом

Христианская песня Я счастлив со Христом

Христианская песня Я счастлив со Христом

Христианская песня Я счастлив со Христом

купить обратные ссылки

Menü

Keresés

Archívum

RSS

Statisztika