Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VISEGRÁD

2013.12.12

 VISEGRÁD – AMI A VILÁGHÁLÓN ELÉRHETŐ

 

VISEGRÁD. Visegradum, Plintenburg. Hajdani híres királyi fõ Vár, és most Mezõváros Pilis Vármegyében. Fekszik a’ Duna’ partyán, Marossal által-ellenben, Váczhoz 1 1/2 mértföldnyire; régenten Magas Várnak is neveztetett. Régi fényes, és pompás épûleteinek mivóltát lásd Oláh Miklósnál; mellyhez hasonlót nehezen lehetett az idõben látni; – viszontagságait pedig, és maradványának képét Bél Mátyásnál; méltán fájlalta romlását Timon e’ szavaival: Inspice natales Vicegradi, & funera; dices: Destruxisse homines, sed posuisse Deos. – Fogháza vala Salamon Királynak mint egy másfél esztendeig, míg Khárisnak jövendõlésére szabadon el nem eresztetett. Nevezetesedett Károly alatt, a’ ki által épûletei királyi módon elkészíttettek. 1310-dikben a’ Sz. Koronának ide lett helyheztetésével híresíttetett, ’s az említett Királynak háromszori házassági pompájával. Siralmassá tette vígságát Szák, ki a’ Királyi Házat véletlenûl akará kiölni; de vakmerõsége torkára forrott, és érette példásan meg is bûntettetett. Annakutánna ismét újra elevenedett, ’s nevezetes Királyok, és Hertzegek tisztelték meg jelenlétekkel. Innen zálogosítá-el azután Erzsébet Királyné a’ Szent Koronát, mellynek elég el szomorító következései lettek. Zsigmond Király alatt allyasodott fénye Visegrádnak; felemelkedett ellenben Korvinus Mátyás alatt, a’ ki azt példa nélkûl való királyi drágaságokkal felékesítette, a’ mint Oláh Miklós elõadta vala, ’s méltán neveztetett földi Paraditsomnak. Néhány hónapig Vitéz János Érseknek is õrháza vala. Régi nevezetes, Mátyás Királytól nyertt szabadságai e’ Városnak, károsak lévén más Városokra nézve, az Ország-Gyûlésén ismét viszsza vétettek. Viszontagságait Bél Mátyás elég bõven elõ adta. Most tsekély e’ Mezõváros a’ hajdani nagy hírû Vára alatt; határja hegyes, 2 nyomásbéli, gyümöltsöt leginkább terem, bort középszerûen, hegyekbõl, és sûrû erdõkbõl áll; piatza Pesten, és Budán; vagynak timsó bányái, révje a’ Dunán, és patak malmai.

Vályi András: Magyar országnak leírása (1796-98)

 

 

VISEGRÁD KÖZIGAZGATÁSI MÚLTJA

 

Visegrád vármegye és fõesperesség székhelye - XI. század

 

Visegrád elsõ említése 1009-re datált oklevélbõl való, és abban mint civitas, azaz ispáni vár szerepel. Ugyanitt történik említés a várhoz tartozó területrõl, Visegrád vármegyérõl is. A XI. század közepe után a vár közelében - a korábbi, jóval kisebb helyén - épült kõtemplom a fõesperes székhelye volt. (Fõesperességnek az általában vármegye nagyságú egyházi igazgatási kerületet nevezték, központja többnyire az ispáni vár mellett épült keresztelõ egyház lett.)

 

Az elsõ alapítású Visegrád vármegye, és a fõesperesség története elég bizonytalan. Általában elfogadott, hogy Visegrád, a Duna-kétparti vármegye magába foglalta a késõbbi Pilis és Pest megye egy részének területét. A fõesperességre írott adat nincs, régészeti források viszont - legalábbis a XI. századra vonatkozóan - az országossal párhuzamos fejlõdés mellett bizonyítanak. Mivel írott forrás 1225-ben a pilisi ispánt, 1226-ban a szentendrei székhelyû fõesperest említi, annyi állítható, hogy Visegrád vármegye és visegrádi fõesperesség ekkor már nem létezett. Megint csak régészeti megfigyelésekre hivatkozva azonban valószínû, hogy a két intézmény már a XII. század folyamán megszûnt.

 

Pilis megye székhelye - XIII-XIV. század

 

1225-ben említi elõször írott forrás a pilisi ispáni tisztséget, 1259-ben feltûnik a Pilis mint ispánság és kerület. 1285-ben a pilisi ispán visegrádi várnagy is volt. A pilisi erdõispánság megyévé alakulása legkésõbb III. Endre uralkodása alatt bekövetkezett. 1285 után - a fennmaradt adatok szerint - a pilisi ispáni és a visegrádi várnagyi rangot ugyanaz a személy töltötte be.

 

Visegrád elsõ fénykora a XIV. században volt: az 1320-as évek elejétõl az 1400-as évek elejéig - néhány év kivételével - itt tartották székhelyüket a magyar királyok. Károly Róbertnek háza(i) volt(ak) a Várhegy alatt, és ezen a helyen az Anjou- és a Zsigmond-korban királyi palota, szomszédságában pedig ferences kolostor épült. A település a vár felépítése után gyorsan fejlõdött, s ez a fejlõdés a XIV. században teljesedett ki. Az ekkor már városi rangú Visegrádra költöztek a különbözõ hivatalok, telket vettek és házat tartottak itt az udvari, az egyházi méltóságok, nagyobb számban jelentek és települtek meg az állami adminisztráció alkalmazottai, valamint a kézmûvesek, a kereskedõk. A kornak talán legnevezetesebb eseménye volt 1335-ben az ún. visegrádi királytalálkozó.

 

Medium Regni

 

Mátyás uralkodásának második felétõl számíthatjuk Visegrád újabb fénykorát. (Jelentõsége) A király építtetett a városban, a várban és a palotában is. A palotában végzett (át)építési munkák nyomán kialakult késõgótikus építészeti környezetben - itáliai hatásra - reneszánsz elemek is megjelentek. Mátyás két korábbi, XIV. századi díszkút helyére újakat emeltetett. Az elõkerült maradványok alapján e négy kutat sikerült rekonstruálni. Három Visegrádon, egy Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban van. A két Mátyás-kori kút másolata eredeti helyén, a királyi palotában látható.

 

Magyarország uralkodóinak az ország három részre szakadásáig kedvelt tartózkodási helye maradt Visegrád.(Jelentõsége) A palota és az alsóvár egy része valószínûleg már a török kor eleji háborúkban elpusztult. A fellegvárat a török a hódoltság alatt csaknem végig használta. (1595 és 1605 között Visegrád keresztény kézen volt.) A hódoltság után azonban a hely hadászati jelentõsége csökkent, az elpusztult fellegvárat nem építették újjá. Így az utókorra "Visegrád szomorú romjai" maradtak csupán.Az egykori város helyére a XVIII. század elejétõl több hullámban német telepesek költöztek.

 

Újkor

 

A település a XIX. századig tartotta mezõvárosi rangját.

 

A millennium évében, azaz 2000-ben helyi kezdeményezés alapján, történelméhez méltóan Visegrád újra város lett.

 

Visegrád

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pilisi felső j.-ban, (1891) 1250 német és magyar lak., vasúti és gőzhajóállomással (a Nagy-Maroson levő vasúti állomással csavargőzös tartja fenn a közlekedést), posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. V. a Duna V.-i szorosában, a folyam jobb partján fekszik. Igen csinos, rendezett község, melynek tiszta házai s befásított utcái közül kiválik néhány igen díszes nyaraló (Pálffy grófé, Görgey Arturé stb.). Vann benne koronauradalmi erdőmesteri hivatal, több jó vendéglő, kálvária stb. Környékén nagy kőbányák vannak.

Történelmünkben V. vára már Szt. István korától fogva gyakran említtetik. I. Endre 1056 körül a Vazul-rendü görög szerzetesek számára itt kolostort rendezett be. 1082. Szt. László itt tartotta fogva Salamon6t. V. valódi jelentőségére azonban csak 1310. emelkedett, midőn a Székesfejérvárról ide átvitt szent korona őrhelyéül jelöltetett ki s itt is őriztetett 1526-ig, kivéve azt a 23 évet (1440-63), midőn III. Frigyesnél volt zálogban, kitől Mátyás a koronát visszaváltotta s V.-ba visszatétette. A V.-i romoknak még ma is legnevezetesebb része a koronázási terem, hol a még meglevő s külső jelvényeinél fogva is könnyen feltalálható felirás V.-nak ezt a rendeltetését hirdeti. A magyar koronán kivül Nagy Lajos korában a lengyel és Zsigmond korában a német birodalom koronája is itt őriztetett. V. legfényesebb idejét Károly Róbert és Mátyás királyaink alatt élte. Károly róbertnek itt volt a királyi palotája, melyről csak határozatlan és töredékes tudósítások jutottak korunkra, csak annyit tudunk róla, hogy a fellegvárral közvetlen összefüggésben állt s a XIV. sz. ízlése szerint gót stílben volt építve. Itt volt kifejtve a királyi udvartartás teljes fénye, itt vendégeltetett meg a XIV. sz. első felében Európa több előkelő uralkodója, itt tartattak a fényes tornák. Itt történt Károly Róbert menyegzője harmadik nejével Erzsébettel, Lokietek Ulászló leányával. Midőn Lajos 1350. Budára tett át székhelyét, V. folytonos hanyatlásnak indult, bár még ezentúl is kedvelt mulatóhelye volt Nagy Lajosnak és Zsigmondnak. V. Albert ausztriai herceg és Erzsébet Zsigmond leánya közötti eljegyzést itt tartották. Mátyás idejében a Duna partján feküdt az alsó vár, melyet a felső várral a hegy oldalán felvonuló kőfalak kapcsoltak össze. A hegy tövében volt a fényes királyi kastély, a Duna partján álltak a főurak palotái. A kastélyban 350 lakószoba volt; függőkertek, halas medencék, szobrokkal díszített szökőkutak, üvegházak vették körül. Európának akkori egyik legfényesebb palotája volt. Midőn Castelli püspök és pápai követ itt időzött, IV. Sixtus pápához irt levelét a következő dátummal látta el: Ex Vissegrado, paradiso terrestri. Az Anjouk és Mátyás korában a nevezetesebb politikai foglyok is ide zárattak, igy a sziciliai hercegek, kiket Lajos ide küldött, maga Zsigmond király is, Mátyás korában pedig Podiebrad Victorin és Vitéz János esztergomi érsek. Mint fellegvár is fontos volt; Mátyás halála után a Korvin János jelöltségét ellenőz főurak tőle először is V.-ot igyekeztek elfoglalni. V. a mohácsi vész után török kézre került, majd az egyik, majd a másik hadakozó fél ostromolta, még 1684. Károly lotaiai herceg vissza nem foglalta. 1702. Lipót rendeletére Károly Róbert és Mátyás királyok fényes palotáinak még maradványait is felrobbantották s csak a felső vár, a Salamon-torony és az összekötő bástyák egyes részei hagyattak meg. Legújabban azonban a fönmaradt romok országos költségen restauráltattak.

A Pallas Nagy Lexikona

 

Az 1715-ös összeírás:

Visegrád, Visegrád, Visegrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Pest

Adózók neve: Andreas Sebestiny; Joannes Szlavanko; Andreas Lener; Michael Drayler; Georgius Hiczelperger; Petrus Már; Martinus Traub; Mathias Lengyel; Michael Csompor; Joannes Harthner; Michael Grossz; Martinus Toth; Joannes Gaiszinger; Michael Vidih; Jacobus Pacsker; Mathias Ehard; Balthasarius Valtner; Georgius Toth; Georgius Mester; Michael Stainbinder; Jacobus Benkö; Andreas Kondros; Joannes Vitgovics; Franciscus Mekai; Michael Kiss; Thomas Koszos; Georgius Felinger; Martinus Boboss; Georgius Shaiti; Michael Jacham; Georgius Videlman; Sebastianus Svarcz; Joannes Schaubaner; Josephus Kaiszniger; Andreas Benes; Georgius Kaiszniger; Thomas Poth; Gasparus Schmid; Josephus Rab; Franciscus Ferencz

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.